Van a mély, nyugodt csend, amikor fű se nő, légy sem zizeg, pihe sem száll. Áll a világ. És van olyan csend is, a mintha csend, amikor halk koppanások, cipők, talpak toppanása, türelmetlen szuszogás, szipogás töri meg a csendet. Na akkor játszunk a Magic Maze-zel.Ahogy P-vel együtt olvasgattuk a Spiel des Jahres egyik döntősének szabályleírását és elmagyaráztam neki, mitől valósidejű, szinte kibújt a bőréből izgalmában. Aztán az első pár játékunk után más gyerekeknek is megmutattam és velük is ugyanígy jártam: tarolt a Fogd és fuss! 

A helyi Magic Maze plázába beszabadult négy mesehős. Egy varázsló (lila bábu), egy törp (narancssárga) egy barbár (sárga) és egy tünde (zöld). Azt tervezik, hogy négyen egyszerre kirabolják a plázát, majd azelőtt megpróbálnak elszelelni, hogy lejárna az idejük. Széljegyzet: tudom, lopni csúnya dolog, de ha megnézitek ezeket a figurákat, szakadt, foltozott ruháikban és kétségbeesett tekintetükkel, akkor inkább tűnnek ártalmatlan balekoknak, mint bármi másnak.

A játék elején minden játékos kap egy, kisebb játékosszám esetén pedig több mozgásirányt tartalmazó lapkát. Ez azt jelenti, hogy a játékoshoz bizonyos mozgásirányok tartoznak. Tehát a 3 fős játékban lesz olyan, aki csak felfelé és jobbra mozgathatja bábukat a pláza folyosóján (falakat nem lehet átugrani), míg egy másik játékos pedig csak lefelé (kiegészülve a felfedezéssel és a mozgólépcsőzéssel), a harmadik pedig balra, de cserébe ő kezeli az örvényt. (A kártyák jobb alsó sarkán láthatók, hogy hány fő  esetén szerepelnek.) Tehát ebben a játékban nem egy-egy bábuval rendelkeznek a játékosok, hanem mozgásakciókkal. A rablás előtt a pláza egy közös pontjáról indulnak a szereplők. Legelső dolguk, hogy “felfedezzék” a plázát, vagyis összerakják, bővítsék a játéktért, a lefordítva várakozó elemekből. Közben pedig peregnek a szemek a homokórában. Ezt a lapkák szélein látható nagyítóknál lehet megtenni, természetesen kizárólag a megfelelő színű bábuk váltják ki ezeken a helyeken a hatást Persze csakis a felfedezés opcióval rendelkező játékos intézheti a bővítést. Tik-tak-tik-tak.

A pláza bővítésével akkor végzünk, ha az adott küldetés lapkái elfogynak, vagyis ha beépítésre kerül a kijárat és az összes szereplő színének megfelelő mező. Mindeközben az idő csak múlik, a homokszemek megállíthatalanul hullanak lefelé. A rablás csak akkor indul, ha a szereplők elfoglalták a helyüket. A mozgásban, a bűntény bekövetkeztéig segít az örvény funkció. Nagy távolságok megtétele helyett ezekbe belépve felgyorsítjuk egy-egy helyszín megközelítését. Az idő pedig egyre jobban szalad. A mozgólépcsőt viszont a rablás után is használhatóak -naná, hogy csak annak a játékosnak, akiknek ez az akciókártyáján szerepel. Mindeközben homokórában gyalázatosan gyorsan kezdenek el zuhanni a szemek. 

Lapkánként fedezzük fel a plázát

Tehát elég sokfelé kell egyszerre megosztani a figyelmünket. Nem elég, hogy arra is oda kell figyelnünk, hogy 1. felépítsük a játékteret, 2. mindegyik bábut eljuttassuk a színének megfelelő mezőre és 3. csak azokba az irányokba mozgatva a figurákat amikkel rendelkezünk, mindezeket a lehető leggyorsabban, a 4. homokórára is figyelve kell végrehajtanunk. Ha szorít az idő (és szinte mindig szorít) a piros homokóra mezőkre lépve lehetőség van az órát visszafordítani. Mi ütött ebbe az órába, most fordítottuk meg és már megint a felénél jár?? Hogy mi ebben az egészben a nagy kaland? 

Pereg az idő

Még nem mondtam, ugye? A fent leírtakat TELJES CSENDBEN kell végrehajtani. Mármint a játékosok nem beszélhetnek egymással. (Illetve bizonyos helyzetekben igen, de főszabály szerint mindenki csendben végzi a dolgát, akár egy profi bűnbanda. Mindössze jelezhetik a másiknak (a nagy piros bábuval), hogy az ő lépésükre várnak. A csapat akkor nyer, ha minden bábu kijutott a plázából és természetesen akkor veszít, ha kijutás előtt lejár az idő.

Már a kezdő pályáknál beleszeretett minden tettestárs az újfajta csapatmunkába. Persze volt némi tülekedés, bénázás és kopogtatás a bábuval,  meg könyökkel történő bökdösések és hasonlók.

Egyszóval egy szemvillanás alatt kedvenc lett. Az egész játék feszes, jó ritmusú és ügyesen kidolgozott (a tervező a színtévesztőkre is gondolt a felmatricázható bábukkal - Köszi <3). És ismét új területeket dolgoztattunk meg.  A megosztott figyelem, a gyors reakcióképesség, változó feladatoknak való megfelelés érdekes kombója.

Eleinte nem volt könnyű ilyen sokfelé megosztani a figyelmünket, miközben hajsza hevében a bennünk túlpörgő adrenalinnal is próbáltunk kezdeni valamit. 

Mindenki kijutott

De persze ez az egész szépsége, hogy az egymásra épülő, egyre nehezebbé váló kihívásokat megugorjuk. Ha már próbálkozásról van szó. Érdekes, hogy a gyerekek milyen odaadással élték bele magukat a játékba. Nem mintha máskor ne lettek volna lelkesek, de itt most a szokásosnál is jobban a magukénak érezték a problémát. Ennyire involváltnak ritkán látok játékosokat és ez nagyon jó. A dán tervező Kasper Lapp élvezetes családi játéka telitalálat. A szabályok egyszerűek, a kihívások teljesítése pedig -szó szerint- vérpezsdítően izgalmas. 

Ha megtetszett a hang nélküli együttműködés, esetleg a megosztott figyelmetek szorul fejlesztésre, akkor az Okosjátéknál tudod beszerezni.

Játékosok: 1-8

Ár: cca. 7.590,- Ft

Külcsín/belbecs: igényes kivitelezés/ötletes játékmenet