Tovább folytatódnak az őszi könyves izgalmak. Az Első könyvem az univerzumról nem kevesebbet ígér, mint hogy felkelti az óvodáskorú gyerekek érdeklődését a bárányfelhőkön túl létező világ titkai iránt.
Nálunk ez ügyben nyitott ajtókat döngetett a könyv, mert T rendszeresen körbejárja a nappalit, hogy a tablet segítségével szemügyre vegye a Hold útját és néhány érdekes csillagkép helyzetét. Ugyanakkor csillagséta nélkül melyik gyereket ne érdekelné, hogy mi folyik ott fent, a kék ég felett? Elvégre egyik legalapvetőbb üzemanyaguk a kielégíthetetlen kíváncsiságuk. (Ami többek közt arra sarkallja a felfedezőket, hogy a játékmarkoló kirámolja a parkettára a virágföldet a fikusz cserepéből, vagy kiderítsék, hogy a kisautó pótkerekét tényleg nem lehet leszerelni, vagy csak valami játékgyári trükknek az áldozatai.)
A hobbi-fizikus Farkas Róbert -remek érzékkel- ezt a csillapíthatatlan kíváncsiságot ragadja üstökön és kalauzoja végig a családot az ősrobbanás, a molekulák, az atomok, a táguló univerzum elméletén. Beszédes rajzai és Raffai Péter szaklektor szülőknek szóló magyarázatai is jól működnek, bár voltak olyan részek, ahol igencsak utána kellett gondolnom, hogy miről is olvastunk. Köztünk szólva a húr-elméletnél kicsit lesápadtam, de a következő oldalon, a molekuláknál visszatért a lelkesedésem: újra értettem, hogy miről olvasok!
Persze a sorozat célja bevallottan nem az, hogy a délutáni pihenőre még jogosultsággal rendelkező ifjakból hozzáértő atomfizikusokat faragjon. Két dolog ragadta meg a figyelmem az olvasói reakciók közül. Az egyik, amire a beiskolázott nagytestvérek esetében -tisztelet a kivételnek- az iskolarendszer képtelen: megalapozza, vagy fenntartja a már meglévő érdeklődést a minket -legtágabb értelemben- körbevevő világ csodái felé. A másik a megszeppent áhitat amikor tudatosul, hogy mi, akik a galaxisokhoz képest jelentéktelen méretekkel bírunk, mégis kapcsolatban vagyunk velük.
A szerző megnyugtatóan hívogató és ízléses hangulatot teremt rajzaival, a szövegeket körbeölelő, a némafilmek szöveges kockáira emlékeztető elegáns keretek is arról árulkodnak, hogy a bölcs Rókapapa meséi egészen újszerűek, mégis örökzöldek. A tudásvágy, a kíváncsiság és a mesék biztosan nem mennek majd ki a divatból, míg ilyen könyveket foghatunk kézbe. Egyébként meg ki tudja, lehet, hogy a jövő asztrofizikusa, aki a hétvégén a csillagokat figyelő rókás könyvet lapozgatja, pont ma tanulja meg lerajzolni a rollert, az ovis jelét. Ez olyan reménytkeltő, nem?
