Két ifjúsági krimi után Varga Bálint új könyvében a kamaszok kistestvéreinek mesél Zsé meg a haverok viselt dolgairól.
Zsé a szüleivel a fővárosból költözik a nyugodt és kiegyensúlyozottabb életvitel, az önerőből megtermelt élelmiszerek, a napfény és a jó levegő reményében egy faluba. De persze minden viszonylagos. Mert itt van például Endre, a nyugalom megzavarására alkalmas házörző kecske, akit apu az egész könyvben próbál humánus módon megfejni. Endre viszont mégsem Bandi, akiről feltételezhetnénk annyi belátást, hogy megosztja a tejét másokkal -ha már minden orra ügyébe kerülő dolgot megrág. Anyu is egész hamar belejön a vidéki létezés ritmusába és messzelátójával rendszeresen gyönyörködik a kertet látogató madarakban. Erről a sajátos falusi gyerekmenyországról mesél Zsé, vagyis Zsigmond hét, a gyerekkor gondtalanságát, a közös bandázások örömét idéző fejezetben -egyben bepillantást kapunk a ránk váró kiskamasz allűrökre. Rátkai Kornél kedves illusztrációi is ezt a huncut csintalanságot hangsúlyozzák.
A lazán egymás mellé fűzött történetekből bontakozik ki a család és Zsé barátainak élete. Anyu és apu a maguk módján színesitik a falu képét, amikor utóbbi könyvből tanulja a fent említett jószág fejését és anyu is, aki rendszeresen a tyúkolba helyezett sámliról gukkerezi a madarakat. Ha a felolvasó felnőttnek eszébe jut Hrabal világa, vagy Kis Nicolas, esetleg a Cukrozott omlett éleslátó, vagány, néha kissé szemtelen gyerekszereplői, akkor nagyjából el is helyezte Zsigmondot a gyerekkönyves univerzumban.
Ahogy előző könyveiben, most is nagyon karakteres szereplőket hívott életre a szerző, akik oly mértékben kiemelkednek a lapokból, hogy az olvasó könnyen felismeri saját környezetének egy-egy jellegzetes figuráját. Akár a vegyszerek nagy barátját, Giza nénit, vagy a minden problémára megoldóást jelentő szigszalagok nagykövetét. Annyira, hogy ami Boriszéknál a szigszalag, az az én mikrokörnyezetemben a “szilo” nevet viselő csodaszer. A boltokban egyébként siloplast néven fut és, nem kevesebbet remélnek tőle a helyi erők, mint minden felmerülő gravitációs probléma megoldását.
Egyszóval szerethető, szórakoztató történet, márcsak azért is, mert a szereplőkben magunkra, esetleg szomszédainkra ismerünk. Ettől pedig annyi otthonossággal és vidámsággal töltődtünk fel, hogy ha nem laknánk vidéken biztosan kedvet kapnék, hogy elköltözzem.
