Évekig rettentő könnyű dolgunk volt Julia Donaldson könyveivel. Akár hunyorogva, félálomban is felismertük Axel Schaffler illusztrációiról. Márcsak ezért is nagyon kíváncsi voltam legújabb meséjére, A nyomozókutyára, mert szakítva a hagyományokkal, Sara Oglivie töltötte meg bájos rajzaival.

Mindannyiunk gyors megnyugtatására: a változások ennyiben ki is merültek, mert Donaldson a tőle megszokott kedves és humoros történettel melengette meg a (leendő) könyvmolyok szívét, versbe szedve Papp Gábor Zsigmond leleményes fordításában.

Nelli a kíváncsi kutyus élete bővelkedik izgalmakban, köszönhetően Petinek, trehány kisgazdájának, aki kisbuszt felejt a kutya tálkájában, zoknit a garázsban. Az ügyes nyomozó azonban mindet megtalálja. Hétfőnként a legvidámabb, amikor Nelli elkíséri Petit az iskolába, az osztály olvasós napjára. Ott aztán vannak kiszagolható illatok, mind közül a legjobb a könyveké. (Ugye?!!) Az idillt egy gaztett töri meg: egy nap az összes könyv eltűnik. Persze Nellinek elég hármat szimatolnia a levegőbe és máris rálel a nyomra, amit addig követ, míg rá nem bukkan a város sokféle illata közül a megfelelőre.

A lefülelt könyvtolvajt sem a börtönbe viszik, hanem a kölcsönkönyvek Mekkájába, a könyvtárba, ahonnan kedvére hozhatja el a könyveket. És tádáááám: megint felhőtlenül boldog mindenki, mert olvasni a világon az egyik legnagyobb utazás, kaland, boldogság, amivel nem árt idejekorán tisztában lenni.

Julia Donaldson is egy olyan író, akitől minden gyerekkönyvespolc megérdemel néhány kötetet. A megnyugtató, mégis tanulságos történeteinek üzenete könnyen érthető, a kedves, verses mesék egyformán érdekesek és szórakoztatóak. Így aztán jó sok újraolvasás fér el rövidke történeteiben. Bár kisebbeknek ír, mindig nagyon értékeltem, hogy olyan szereplőket alkot meg, akikre lehet barátsággal gondolni, mert vagányak, viccesek és szerethetőek.

Ezúttal külön örültem, hogy a története az olvasás, könyvek szeretete körül forog. A téma örökzöld, és a hatalmas fordulatszámon pörgő világunkban egyre aktuálisabb. A könyvek és az olvasás pótolhatatlan élményekkel gazdagítják a gyerekeket. T ugyan beleszületett az őt körbevevő könyvekbe és az olvasásba, de ennek ellenére mégsem olyan könnyű lekötni egy mesével, Julia Donaldson könyveinek  azonban feltétlen híve. Papp Gábor Zsigmond fordítása pedig olyan jól sikerült, hogy az óvodásom szerint ezt nem is mesélni, hanem egyenesen énekelni kell.