Ahhoz képest, hogy P mennyire nem szíveli a kísérteteket Cornelia Funke Kísértetvadászos sorozata mégis telitalálat.

Olyannyira, hogy mindkét kötetet már többször újraolvasta, ami a jelenleg stagnáló olvasási kedvét tekintve igen fontos fejlemény. Ki mondta, hogy csak újdonságot ér olvasni? Ráadásul az ilyen újraolvasós kalandok azért is jók, mert ekkor, a már ismert történetben mélyül el és alkalma nyílik újabb részleteket felfedezni, esetleg a kihívást jelentő élményt éli újra. Ahogy ez P esetében is történt.

Teljesen érthető módon gyermekem fél a sötétben. Én is féltem (egészen SOKÁIG, de ebbe ne menjünk bele), úgyhogy mélyen átérezem a problémáját. Ezért is lepődtem meg, amikor rábökött erre a könyvre. Választása ez alkalommal is neki kedvezett, mert meg sem állt a második kötetig. 

Az első két-három fejezetnél úgy láttam dolgozott benne egy kis feszültség, míg a félszeg főhős Tomi ki nem deríti egy excentrikusnak tűnő, ám valójában módfelett profi kísértetvadász Lebbencs Hedvig segítségével, hogy egy Közepesen Ijesztő Kísértet (KIK) okozza a lépcsőházi ramazurikat. 

Ezután mindössze annyi a dolguk, hogy a KIK, (becsületes nevén Hugó) számára visszaszerezzék lakhelyét előző otthonában Kedves Zakariás villájában. A helyszíni szemlén kiderül, hogy Hugó egy Határozottan Undorító Kísértet (HUK) miatt volt kénytelen elköltözni. Az immár trióvá bővült kísértetvadász csapatnak meg sem kottyan a kihívás. Felszerelkeznek némi temetői földdel (helyette köszönetképpen egy cserepes muskátlit hagynak)  egy speciális olvasztószerrel továbbá egy adag süteménnyel és máris csapdában a társas együttélésre alkalmatlan HUK. 

A folytatásban az addig jeges nyomon járó csapat meghívást kap egy vidéki szállodába, ahol mód felett aggasztó események történnek. Ám Fontos úr a szállóda igazgatója -félve a vendégek elmaradásától- igyekszik elbagatellizálni az ügyet. Csakhogy Hedvig és Tomi hamar rájön, hogy egy ISZonyú LEgyőzhetetlen VIllámKÍsértettel van dolguk, ez pedig az ismert kísértetek öt legveszélyesebbének egyike. 

Sajnos olyan súlyos a helyzet, hogy néhány vendég is veszélybe kerül, de Hedvig hathatós módszereinek hála, még idejében sikerül visszaállítani a rendet a strandhotelban.

A kísértethistória műfaja egyszerre ellenállhatatlanul vonzó és ijesztő. (Tegye fel a kezét, aki nem érez késztetést, hogy a pincéből felmenve ne pillantson a háta mögé!) Cornelia Funke két történetének egyik legnagyobb erőssége az, hogy olyan miliőt teremtett meg a gyerekek számára, ami minimálisan borzongat, miközben maximálisan szórakoztat. 

Arra sem volt rest, hogy a kísértetek rendszertanának “tudományos” hátterét megalkossa, sőt a kísértetvadászok kezébe is olyan fegyvereket adott, amik az amúgy borzongató témát vidámmá varázsolják.

Kedvelem ezt a friss, vagány, céltudatos elbeszélői stílust. Funke nem szépeleg, nem próbálja meg görcsösen kerülni az izgalmas, néha kicsit borzongató helyzeteket. Ugyanakkor egy pillanatra sem merül fel az olvasóban, hogy lenne mitől tartania mert a szerző megmarad azon a mezsgyén, amit célközönsége még kellenesnek, érdekesnek talál.

A téma egyébként olyan sikert aratott Németországban, hogy az első részből film is készült, de Ti mindenképpen a könyvvel indítsatok. Már csak azért is, mert Fréderic Bertrand intenzív színekben úszó illusztrációi tényleg hátborzongatóan jók. 

Funke tökéletesen tisztában van azzal, hogy a 8+ korosztálynak mire van szüksége. Nagyon jó arányban vegyíti az izgalmakat a humorral, mindehhez egy olyan főszereplőt választ, akivel a nagy többség azonosulni tud, vagy rettenetesen drukkol neki. 

A szerethető, többszörösen újraolvasós sorozat, közös kedvencünk.