Meglepően ritkán kerülnek elő nálunk a népmesék, néhányat időnként felelevenítünk, de -pironkodva vallom be- alig van rá igény. Nem tudom pontosan, hogy miért alakultunk így, csak azt, hogy néha felhorgad bennem a szomorúság. Éppen ezért, a kortárs íróknak mai népmeséket összegyűjtő antológiáját látva meg sem álltunk Világvége Alsóig.
A kötet bevezetőjében Boldizsár Ildikó is megjegyzi, hogy a népmeséknek nem most van az aranykoruk. Szomorkás tény, ha úgy tekintünk rájuk, mint a folklór, a kultúra részeire. Viszont azt se felejtsük el, hogy ezeknek a meséknek fontos funkciójuk volt/van: tükrözik a valóságot. Szimbólumaikkal, élethelyzeteikkel reflektálnak arra, ami az olvasót, a mesehallgatót körbeveszi. Ez pedig ma sincs másként. Ugyanúgy újraolvasunk egy mesét akár tucatszor is, ha az valamiért megérintett, gyomorszájon vágott, feltöltött.
Csakhogy időközben más lett a világ. Talán ez a gondolat indította útjára a Naphegy kiadó szerelvényét csupa kortárs íróval, akik részben, vagy egészben átírtak, újragondoltak néhány klasszikus népmesét és belehelyezték őket napjaink diorámájába, hogy újrahangszerelve ismét ellássák eredeti funkciójukat. Megszólítsák az olvasót, felvértezzék tudással, talán némi bölcsességgel is, vagy megnevettessék. Már a cím is egy huncut összekacsintás, mert az Óperenciás helyett nem pusztán a Világvégéig utazunk, hanem egy kicsit messzebbre merészkedünk Világvége alsóig, ami egyszerre cseng ismerősnek és incselkedően újnak.
Merész vállalkozásról van szó, mert a mesék eredeti változata gyerekkorunkból visszhangzik, ezért óhatatlan az összehasonlítás. Ez egyébként nem baj, mert jó játék a végére járni, hogy mennyiben változott az eredetihez képest, de ha átengedjük magunkat a történeteknek, akkor az is kiderül, hogy igenis van létjogosultságuk ezeknek a modern meséknek.
Mert megnevettetnek, mint Varró Zsuzsa Senki malaca, megmutatják a naiv gyermeki lélekben lakozó bölcsességet, mint Molnár Krisztina Rita Három csipet sójában. Elgondolkodtatnak és beszélgetéseket generálnak, mint Gimesi Dóra dala a halhatatlanságról, vagy Elekes Dóra királykisasszonyáról, aki inkább elköltözik egy sárkányhoz, hogy csillagász lehessen.
Egyszóval nagyon működőképes mai népmesékről van szó, amik betöltik a történetekhez fűzött reményeinket. Visszatükrözik, közelebb hozzák, magyarázzák a minket körülvevő világot, alkalmat teremtenek arra, hogy feltöltekezzünk velük. Megtaláljuk bennük a nekünk szóló, minket megérintő mondandójukat és remélhetőleg okosabbak, talán bölcsebbek is leszünk. Várakozásaimnak megfelelően volt, ami elandalított és olyan is, ami felzaklatott.
És most jöjjön az egyik személyes vonatkozás, amiért örülök, hogy részt vettünk ezen az utazáson. Ahogy sejthető volt, Mészöly Ágnes Kockán nyert princess c. meséje váltotta ki a leghevesebb érzelmeket a nagyobbik fiamból. A történet már az okoskütyük, laptopok és online játékok világába vezet el. Ahhoz, hogy érthető legyen a felkorbácsolt hangulat, tudnotok kell, hogy nálunk az a szabály a tabletekre (telefonja a szülőknek van) vonatkozóan, hogy napi fél óra az engedélyezett, ha minden kötelező elintéződött (lecke, házimunka stb.). A kiskorú nyilván kevésnek érzi ezt az időt, a szülő meg túl soknak. Ez a harminc perc a kompromisszum. Mészöly történetében (A malacon nyert királylány c. népmese nyomán született) a legelő helyét a Minecraft világa váltja fel. Máté, a főhős egyik éjjel tilosban jár (gépezik) és lebukik, aminek bizony következményei lesznek. Gyermekem kirohanása a méltatlannak ítélt szülői szigor ellen egészen meglepő volt, de remélem, hogy a közös beszélgetés, és kitérőnk az online biztonságra, nem volt hiábavaló.
Természetesen a történetek sokféleségéből adódóan nem lett mindegyik azonos mértékben sikeres, de az antológia egész ötlete és a kivitelezés nagyon színvonalas. Jó és aktuális írások, amikhez lehet kötődni. A gyűjtemény hangulatát Máray Mariann színes, vidám rajzai dobják fel.
