Még mindig az olvasás hónapja jegyében ezúttal egy családi könyvről mesélek. Varga Írisz Dóra Örökség című könyvét nemcsak a kiskamaszoknak, hanem nektek is, kedves Felolvasó Felnőttek jó szívvel (és könnyes szemmel) ajánlom.

Egy család életében bekövetkező fordulópontokról és azok következményeiről szól az elsőkönyves írónő. A lepkeszakértő édesapa különleges megbízást kap Pápua Új-Guinea szigetén, így kénytelen egy időre magára hagyni a családját. Sajnos a lehető legrosszabb pillanatban, ugyanis a jó hír előtt pár nappal sújt le Dini papa halálának valósága. Bár nincs kimondva, én úgy éreztem, hogy a titokzatos nagypapa öröksége indítja be a sors kerekeit. Mindezekből fejlődik ki egy fordulatos eseménysorozat melynek nyomán feltűnik egy rég nem látott rokon, titkok és rejtélyek kerülnek napvilágra. Közelebbről nézve (zömében) hétköznapi történéseknek vagyunk tanúi, de közben bepillantunk a kamaszok lelki útvesztőibe, ahol számtalan érzelmet és szépséget katalogizálunk. Sokat adott magából az írónő és ez gyönyörűen visszatükröződik a szövegben. 

Remélem nem hisztek majd nekem és utánajártok magatok is, ha azt mondom, hogy nagyon régen találkoztam olyan kiskamaszoknak íródott könyvvel, ami ennyire mélyen megérintett. (Számomra inkább családi.) Persze van, hogy a történet picit "leül", belassul a ritmusa, de a kíváncsiságunk továbbhajt az úton. Felnőtteknek legalább annyira ajánlom, mint a gyerekeiteknek. Nemcsak a testvérek (ráadásul fiúk!) közötti kapcsolat, de az édesanya-gyerekek és a szülők közötti viszony is hangsúlyos. Az előzetes figyelmeztetés nélkül kiskamaszodó gyermekem miatt az édesanyával elég szorzos sorsközösséget alakítottam ki. Ugyanakkor azt hiszem, hogy ez is olyan színes történet, aminek minden olvasás után más árnyalata hangsúlyos, az olvasó/hallgató aktuális igénye szerint.

A leggazdagabban megrajzolt rész a testvérek közötti kapcsolat, amibe új dinamikát hoz az unokatestvér  (Dédé) megjelenése. Ebbe belefér a báty elismerésére vágyakozó kistestvér minden törekvése és a függetlenedni vágyó, a saját útját kereső nagy néha bizonytalankodó szárnypróbálgatásai is. Bónuszként Dédé bölcsességei a képernyőfüggőségről, ami bár nem mentes a didaktikától, nagyon aktuális. A fiúk korában éreztem némi csúszást, viselkedésük alapján könyvbéli koruknál talán két-három évvel fiatalabbnak gondoltam volna őket.

Kár, hogy a borítóban nem tükröződik vissza a sokszínű élmény, amiben részünk volt, hiszen mindez az utazás kezdete. Ugyanis a család repülőre száll, mi pedig utánuk. 

Értékeltem a találó cím egyszerűségét, hiszen az olvasóban mély nyomot hagynak örökül a karakterek. A szerző elgondolkodtató mondanivalóját, szép választékos elbeszélői stílusa teszi kategóriájában igen magasra. Ahogy mondani szokták, tartalmas könyv: tele varázslattal, teremtő képzelettel, vágyakozással, finomsággal hétköznapi és egyéb varázslatokkal, amiben talán eljövendő múltunk emlékei is helyet kapnak. Remek élmény.