Gyermektraumatológia. Már attól összerándul a gyomrom, ha elolvasom ezt a szót. Megjártuk mi is, rendelkezünk az összes szükséges rémálomba is beillő történettel, amivel riogatjuk a saját fizikai határaikat kereső gyermekeinket. Mindezt abban a reményben, hogy soha többé ne kelljen megfordulnunk a kórházban. De van, hogy nincs mese mégis muszáj menni. Illetve dehogyis!! Éppenséggel pontosan mese van! Hiszen mostantól szélesre tárja kapuit a Szuperhős szakszerviz.

Sárvári Töttős Györgyi és Győri Ildikó kibővítette Varázspálca szakszervizét és immár kezdő, vagy gyakorló szuperhősökre is kiterjesztik tevékenységi körüket. A könyvTÁRS-sorozat kilencedik része ezúttal a traumatológiára kalauzol, ahová az előző részből megismert Danó révén jutunk el. A fáról lezuhanó kisfiú Neón, a koboldtündér segítségével ismeri meg a gyerekek ápolásában részt vevőket. A 406-os kórteremben fekvő gyerekek esetein keresztül az olvasó is megkapja a legfontosabb útravalóját. 

Súlyos batyu ez, hiszen aki idekerül -legyen az gyerek, vagy felnőtt- a fizikai traumán kívül jelentős mértékű stressznek, lelki megpróbáltatásnak van kitéve. És akkor még nem beszéltem  a diagnózisról, a beavatkozások okozta bizonytalanságról, az esetlegesen hosszúra nyúló várakozási időről, amik mind tovább terhelik a már amúgy is feszült lelkeket.

Emlékszem az első ilyen látogatásunkkor sírógörcsöt kaptam és csak az osztályvezető Bandi bácsi tudott megnyugtatni, amikor félrehívott és elmesélte hogyan pottyantotta ki 40 évvel ezelőtt az alig fél éves kislányát az akkori Felszabadulás téren a mózeskosárból. Ahogy neki is, nekem is iszonyatos bűntudatom volt. Mert a baleset idején nem én voltam a felügyelő felnőtt, mégis úgy éreztem, hogy ott kellett volna lennem, akkor is és mindig is.

A Szuperhős szakszerviz olyan praktikus tanácsokkal, ötletekkel teli mesekönyv, amiből a gyerekek legalább annyit profitálhatnak, mint a szüleik. A mesékben fellebben a fátyol a félelmetes ismeretlenről, hiszen attól félünk a leginkább, amit nem ismerünk, ugye? A fura hangok és műszerek, a szakszavak, a vakító fények. Csupa új inger, amik összezavarnak amikor egyébként is alig bírja szülő-gyerek egyben tartani magát. Most viszont lehetőségünk van bekukkantani a kulisszák mögé. Megjelenik a doki, a barátságos nővér, a többi gyerek és azok a beavatkozások, amikre esetleg számíthatunk. 

Az utóbbi pár évben elkezdett kialakulni a család- és gyerekbarát ellátás. (Tudom, lassú az átmenet, de valami már változik.) Egyre több olyan orvosról hallani, akik nem tárgyként, pusztán esetként tekintenek a betegeikre, hanem partnerként. A gyerekek szüleit munkájuk segítőjeként kezelik, akik nem akadályozzák, hanem támogatják a gyógyulás folyamatát. A Szuperhős szakszerviz erre is kitér. Segít, hogy mi is jobban értsük a folyamatokat, támogatja a szülőt,  és praktikus tanácsokkal (például a gyógyulástervező), okos tippekkel vértezi fel, amik mind átlendíthetik a bűntudat, a tehetetlenség mocsarán. A gyorsabb gyógyulás, a félelemmentes kórházi lét, szívvel-lélekkel és körültekintéssel megálmodott hírvivője ez a könyv. Megelőzésre, megnyugtatásra, felvilágosításra.

A szakmai háttérben fontos szerepet játszó Dr. Kassai Tamás -a doki. Itt egy vele készült interjút láthattok, érdemes megnézni https://www.youtube.com/watch?v=tSy0Ck47x30)

Szalma Edit barátságos, meleg színű rajzai sokat segítenek, hogy a kórházi osztályokról kialakult félelmetes képet lebontsa és átalakuljon a gyerekek képzeletében is egy olyan hellyé, ami értük van, róluk szól. Ráadásul a javítás garanciális!