Játszva minden könnyebb

Hintafa

Marék Veronika: A bohóc és a kismajom

2018. július 03. - palinta77

img_0805.jpgAz idei év már sok könyves boldogságot hozott magával. Legutóbb Marék Veronika A bohóc és a kismajom című mesegyűjteményének örültünk, ami vélhetőleg egy sokrészes sorozat induló kötete.

img_0811.jpgAz első részben tizenhárom különböző mese és köztük két vers gyűlt össze. Ezeket szelíd, barátságos hangulatuk, nyelvezetük egyszerű, de mégis jól formáltsága fűzi egybe. A sokféle szereplő az óvodások és kisiskolások figyelmét és képzeletét megragadja és nem ereszti. Egytől-egyig egyszerű, könnyen érthető problémából indulnak ki a történetek, amik végén a tanulságot nem érezzük tehernek, inkább magától értetődőnek, az események természetes következményének. Marék Veronika a humorról is gondoskodik és ehhez elég néhány egyszerű, de kedves ötlet. Lehet az játékos versike, vagy majmocskák bolondos kókuszdió-lakomája. Érzelmileg is színesek a kalandok. Van, ami megmosolyogtat, máskor drukkolunk, hogy hősünk szomorúsága, magánya enyhülést találjon. A változatos helyzetekhez egy óvodásnak is gyakran van szerencséje, ezért is volt olyan nagyon jó olvasni a kötetet, amikben a csetlő-botló, vagy az egyedülléttől szenvedő, netán goromba, esetleg komisz, pláne szófogadatlan főhős eligazodik és megtalálja boldogulása módját. 

img_0814.jpg

A karakterek okosan eltalált vonásai sokszor rácáfolnak a külső jegyeikre, ami már eleve elgondolkodtató volt hallgatóságom számára. 

img_0816.jpg

Sokszor meséltem már, hogy T simán feláll egy mese mellől, ha nem éri el az ingerküszöbét. (Ebben is annyira különbözőek P-vel, aki szinte bármeddig hajlandó hallgatni és ábrándozni.) A bohóc és a kismajom meséi viszont ideálisak hosszúságukban, nyelvezetükben és a történet dinamikájában is. A leghosszabb is 8-9 oldal, amit az illusztrációk lazítanak még tovább.

img_0818.jpg

Pásztohy Panka tökéletes választásnak bizonyult a kötet képi világának megálmodásához. Látszik, hogy átgondoltak, a szöveggel megfelelő ritmusban mozognak együtt a képei. Ennek a fontosságára sokszor ráeszmélek még T-nél is, mert a belső képalkotó készség kialakulásához az is lényeges, hogy a hallott mese egy-egy fontos momentuma megjelenjen az illusztrációkon. Jól estek a szemünknek a fekete-fehér rajzok, hiszen a túlzottan sok színes kép is megterhelő tud lenni. Ahogy a bejegyzés írása közben visszagondoltam a képekre, majd átlapoztam újra a könyvet egy szó jutott eszembe: holdfényes. (Dacára annak, hogy a világos tónusú rajzok többségben vannak.) Talán ez a szó is érzékelteti a mesék megnyugtató miliőjét, kitartó vonzalmunkat, ahogy minden este vártuk, hogy visszatérhessünk hozzájuk.

img_0808.jpg

Egyszóval bűbájosra sikeredett a kötet. Az egyik kedvencem kivételesen nem mese, hanem a Milyen a tenger? című vers. Milyen jó, hogy a mesék mellett Marék Veronika gazdag életművéből ezek is helyet kaptak a kötetben! Egyébként teljes jogkörrel szerepelnek, líraiak, kedvesek. Mondjuk T szerint a csillagos sokkal jobb, de ízlésbeli kérdésekben nem vitatkozunk. A lényeg, hogy mindenki megtalálta a magáét.  A bohóc és a kismajom esti mesének is tökéletesen bevált: nyugodt, simogató hangulatot árasztanak, jó volt velük. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr614090943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.