Mit kezdjük egy olyan ősi és erőteljes érzéssel, mint a félelem? Al Ghaoui Hesna Holliról a Hősről mesél, aki már tudja hogyan féljen bátran. Miért érdemes Nektek is? Mondom.

Egyetemista voltam, amikor rájöttem, hogy a vizsgák előtt mardosó, bénító félelmemet hogyan kezeljem úgy, hogy a malmomra hajtsa a vizet, hasznot tudjak húzni belőle és ne fordítva. És ez még csak egy a sok közül, amit pironkodás nélkül mertem megosztani.

T esti sutyorgásainak visszatérő motívuma a félelem. A függöny, a hűtő (jó, amikor kések a szokásos takarítással, akkor én is így érzek), a fogas, mind potenciális veszélyforrásokká alakulnak a fantáziájában. P már egy kicsivel realisztikusabban érzékeli a világot és nappal a szereplés miatt, vagy azon aggódik, hogy nem fog tudni gólt rúgni. És bizony Holli is hasonló gondokkal küszködik. 

Al Gahoui Hesna saját tudósítói tapasztalataiból alapján először egy felnőtteknek szóló könyvbe rendezett a félelemről mindent, amit megkérdezni sosem mertünk. Idén megjelent ugyanennek a könyvnek a gyerekeknek szóló változata. Okosan, összeszedetten és átgondoltan deríti fel a félelem természetét. 

Hollit a házi rém, Mumus kíséri el a rettegéstől a végállomásig: a bátor félelemig. Mumussal már le is dőlt az első irracionális félelemforrás, hiszen a kis rém igazán bájos. A szerző nem vacakol, az ősközösség életmentő félelmeivel indítja a kalandot. Akkoriban a rettegés a túlélés záloga volt, szemben a mai felfogással, ami a gyengeség jeleként értelmezi. Megjelenik a jól ismert motívum, mely szerint a bátorság nem a félelem hiánya, és persze a lámpalázas félelem kezelésére is mutat Mumus gyakorlatokat. 

Fontos felfogást ültet el az olvasóban, hiszen a félelmet nem legyűrni, eltagadni próbálja, hanem megmutatja, hogy az érzés hogyan aktivizálja a testet és segít minket a vészterhes pillanatokban, legyen az egy szavalóverseny, vagy más stresszhelyzet. Érdekes volt mindezek fiziológiai vonatkozásáról olvasni, hogy ilyenkor miért javul a látásunk, vág jobban az agyunk, reagálunk gyorsabban.

Bátorságunk ünneplésére bátorságnapló, csoportnyomás ellen pedig bátorságindulót javasol a szerző. Utóbbi egyébként egy nagyon torokszorító szülői élményem (persze elvben készültem rá, de amikor éles helyzetben gyakorolnom kellett az elhárítást, nem volt egyszerű), amikor meg kell tanítani a gyereknek, hogy miért és hogyan mondjon nemet a többiek unszolására, hogy tartson ellent a csúfolásnak, amikor “nem elég bátor”, hogy a komiszságban részt vállaljon. Ezen az úton érkezünk el arra a pontra, amikor a felnőttekről is lerántja a szerző a leplet, hiszen a szülő is fél (nagyon helyesen) és végre Holli is megtanul együtt élni a tudattal. A jutalma pedig egy új barát.

Tetszett Al Ghaoui Hesna csendes, kiegyensúlyozott és határozott hangja. Ám sokszor éreztem úgy, hogy a didaktika kiragad a mesehelyzetből, megakasztja a képzeletet ilyenkor a mese háttérbe szorul és sajnos az illusztrációkkal is picit elégedetlen voltam. Nagyon jó, szinte naponta előbukkanó beszédtémát szolgáltatott, hogy megszelídítsük legvadabb félelmeinket. Örültem, hogy kitért a legfontosabb és leggyakoribb félelmeinkre, megmutatta, hogyan lehet ezekről jól beszélni, milyen lélegző és izomserkentő módszerekkel formálhatjuk és fordíthatjuk őket a javunkra.