Alfa Bácsi titkával és még tizenegy mesével folytatódik a sorozat, aminek második kötetében (az elsőt itt találod) Marék Veronika elmúlt évtizedek gyerekújságjaiban megjelent történeteit szedi össze.

Pazar volt az a hét, amit Alfa bácsival, Melindával, Bagollyal. töltöttünk. Nem nagyon bíbelődnék ájuldozó jelzőkkel, talán elég lesz annyi, hogy mindenestül imádnivaló volt ez a kötet, a Könyvheti megjelenések kedvenc gyerekkönyves meglepetése és mint ilyen, kötelező nyári olvasmányaitok közé mindenképpen vegyétek be!

Annyiszor öleltem gondolatban magamhoz ezt a mesekönyvet, míg már úgy éreztem, hogy tényleg világgá kell kürtölnöm, milyen csodás pillanatokat éltünk át.

Megelevenedett a gyerekkorunk hangulata a pénzbedobós telefonnal, körfolyosós társasházakban nyomozóst játszó, kalandokat kereső gyerekekkel, elfoglalt felnőttekkel. Szívbemarkolósan kedves világba vethettük be magunkat. A tizenkét történetet átitató kedvesség, szeretet és jószándék egyikük figyelmét sem kerülte el. Marék Veronika nem gügyögve, pátoszosan és nagy gesztusokkal adja mindezt át, mégis szinte minden sora ugyanerről szól.

Ott van a táborozó gyerekek barátkozásában, a mandulaműtéten áteső testvérét féltő gyerek fantáziálásában. De mindenekelőtt Kovács Kornél esetében, aki egy félrekapcsolt telefonhívásba bonyolódik a galambja halála miatt zokogó kisfiúval. A gyerek apukájával próbálna telefonos konzultációból vigaszt meríteni. Kovács Kornél pedig -hiába kellene égetően gyorsan megfogalmaznia a tízezer csavarra szóló kérvényt- átérzi a gyerek kétségbeesését, megacélozza magát, félreteszi a hivatali fontosságokat és az igazi apukát helyettesítve, Apu-Bé szerepébe bújva megnyugtatja a kissrácot. A történetet lezáró poén is annyira jó helyen volt, tökéletes dramaturgiai időzítés. 

A másik kedvencem a Karácsonyesti Mese amire határozottan emlékeszem gyerekkoromból -kár, hogy nem tudom felidézni, hogy hol olvastam, de azt tudom, hogy mélységesen átéreztem. A népes karácsonyi vendégsereg miatt nincs hely játszani, így a három testvér kiszorul otthonról. Gyorsan jön az ötlet, hogy nem a magányosan ünneplő Bíró nénit hívják magukhoz át, hanem ők maradnak a néninél: társasozni. Nyugalom és jó hangulat vár rájuk a szomszéd néninél. Most pedig újra rácsodálkozom, hogy milyen sokféle érzést, sebgyógyítást tudnak az ilyen mesék elvégezni. 

Micsoda szerető ragaszkodással öleli a kisfiú a társast.. és a középső kislányon az a sapka!

Baranyai (b) András rajzai megidézik azt a kort, amiben a mesék születtek. Itt még nem IKEA székeken ül a család karácsonykor, hanem előkerül a hokedli és és Alfa bácsi foglalkozásáról is a régi típusú személyi igazolványa árulkodik.

A sorozat első részében többnyire állatokról olvashattunk, a  második már egy korosztállyal idősebb olvasóknak, nagyobb óvodásoknak és kisiskolásoknak szólnak. Nyaralós, telelős, kórházas mesék, családokról, barátságokról, emberségről mesél Marék Veronika, színesen, múltidőzősen, szórakoztatóan. Olvassátok!