Tízéves kor felett komoly dilemma, hogy milyen könyveket adjunk a gyerek kezébe. Sokszor jártam már ebben az utcának tűnő csávában. Az Abszolút könyvek sokszor kisegítettek. Alaposan -de annál kellemesebben- meglepődtem, amikor a karácsonyi könyvválasztós-kínlódás előtt négy új címmel bővült a sorozat. Ma kettő érkezik, az egy és utánozhatatlan Tracy Beaker és a Viharok Őrzője, aki az időjárás mellett az érzelmeket is felkavarja.
Tracy Beakernek már a neve is úgy cseng, hogy tudhatod: mellette nem lehet szó nélkül elmenni. Megpróbálni sem érdemes, ugyanis nem hagyná. Minden ízében olyan erőteljesen hat a gyermekotthon lakóira és látogatóira, hogy sokan kénytelenek a legkifinomultabb relaxációs technikákat bevetni, nyugalmuk megőrzése érdekében.
Ráadásul Tracy sosem sír, viszont gyakran vannak allergiás reakció, melynek következtében folyadék távozik a könnycsatornájából. És bizony éjszaka is előfordulnak kínos balesetek, de erről inkább ne is beszéljünk. Mert Tracy egy élénk és vibráló fantáziával megáldott kislány, aki bepillantást enged a naplójába, ezzel együtt pedig az életébe.
Az elképzeltbe, és a sorok közt olvasva a valóságosba is. Előbbiben hemzseg a glitter és a szépség, meg csudálatosság, utóbbiban pedig az elhagyatottság és az ebből kinövő kaktuszkodás fájdalma tükröződik.
Nade, miért akarom én, hogy a gyerekek egy olyan kislányról olvassanak, aki egy gyermekotthonban él és az anyukája -aki nyilván NEM a fényes hollywoodi karrierje miatt- kerüli gyermeke meglátogatását és ez a nevezett kiskorúnak azért eléggé fáj?!
Szebb napokról szólva, Fionn Boyle családjára is ráférne néhány. A srác és a nővére épp a titokzatos Arranmore szigetére tart. Bár a kényszer szülte vakáció nagypapánál sok jót nem ígér, végül a sarkaiból fordul ki a srác addig ismert világa. A Dublintól egy rövid utazásnyira fekvő szigetet egy ősi varázslat szülte. Dagda, a hatalmas varázsló és a Viharok Őrzője védi, hogy a titkos barlangban eltemetett Morrigan gonoszsága ne hozzon pusztulást és fájdalmat a világba.
Eleinte Fionn alig akarja elhinni, hogy ilyesmi létezhet. Hiszen pár napja még a zajos Dublin volt a valóság, most pedig ha meggyújt nagyapa polcáról egy gyertyát, akkor a sziget múltjának egy rétegébe repül el. Változatos időjárások, szereplők lebbentik fel az elmúlt idők titkait, hogy a fiút közelebb hozzák édesapja elvesztésének rejtélyéhez és felkészítsék a rá váró jövőre.
Varázslat minden fűszálban, mitológia, megható és fájdalmas családi pillanatok, no meg a feszült izgalom űzött végig az egész könyvön. Doyle történetében alkalmanként végre megjelent az a fajta, főleg a skandináv ifjúsági regényekre jellemző, kicsit baljóslatú, de még kellemesnek mondható borzongás, ami eddig hiánycikk volt nálunk. Pedig igény lenne rá.
Minden ősi mágiától függetlenül csodálatosan jó volt ezen a szigeten lenni. Doyle virtuózan kelti életre az időjárást (a remek fordításért Rét Viktóriának jár az osztályfőnöki dicséret). Érzem a szelet, a tenger illatát, a nap melegét, a vihar nyomasztó előérzetét. Csodás és a szó ártatlanul lenyűgöződést kifejező értelmében varázslatos volt barangolni Arranmore-on. Ennyire együtt lenni, szinte beleolvadni a környezetbe ritka kincs. Hiába lakom vidéken, külön szervezést igényel, ha az érintetlen természet közelségére vágyom. Tudjátok, amikor nem az ember uralja, méretre nyírja és gondozza a tájat, hanem ennek egy (méghozzá nem is a legfontosabb) részeként létezel. A klímaváltozás közepette nagyon tetszett, hogy nem nyomaszt és kétségbe ejt, hanem a vágyat ébreszti fel, hogy vigyázzunk azokra a helyekre, amikre még lehet és teremtsünk magunk körül hasonlóakat.
Hálás voltam, hogy a nagypapán keresztül megjelent valamiféle időskori demencia (talán Alzheimer, de nem vagyok szakértő). A főszereplőnk pedig meghatóan sok törődéssel veszi körbe az idős bácsit. Nem bolondnak, vagy visszataszítónak tartja, hanem látja és szereti mindazt a -Dagdától és a szigettől független- varázslatot, törődést és szorgalmas munkát, amivel megtöltötte az életét.
Szép, szép, nagyon szép volt ez a könyv. Túllép a 9-12 éves korosztályon, simán belopja magát a felnőtt szívekbe is. A meghatottság, a rejtély nyitja utáni kutatás, és a sziget természeti csodái tartottak izgalomban.
