P születése után kezdtem el komolyabban böngészni a gyerekzenéket, és igazi kincsekre bukkantam. Gyerekkori kedvenceimen kívül rátaláltam Szalóki Ágira, Palya Beára, majd a játékos-mondókás Kerekítő kukucskára. Rettentő jól szórakoztunk. A legigazibb mégis az volt, amikor kitört a Ringatózás. A közelünkben egy zenebölcsinek nevezett foglalkozás indult, ami méltán volt népszerű. Az első alkalom előtt felhívtam szegény foglalkozásvezető lányt, és riadtan kértem erősítsen meg abbéli hitemben, hogy a zenebölcsi egy olyan megmozdulást takar, amelyen a szülők diszkréten a háttérbe húzódva egészen halkan énekelgetnek, miközben a gyerekek kiélik zene és éneklés iránti igényüket. Természetesen azonnal biztosított ennek ellenkezőjéről, majd megnyugtatott, aggodalomra semmi ok, jó lesz, a gyerek élvezni fogja. Igaza lett. Annyira belejöttünk, hogy az első Ringató könyv megjelenésekor már borzasztóan lelkes voltam. Persze csak itthoni keretek között dalolásztam fennhangon és játszottuk az ölbéli játékokat, amit mindketten nagyon élveztük.
Az évek során szépen összegyűjtöttünk egy-két Ringatós könyvet, és mindegyiket nagyon tudtuk szeretni. Sok helyzetben bizonyultak már életmentőnek. A hosszúra nyúló várakozások idején a nyűgös, türelmetlenkedő T egy csapásra abbahagyta a nyöszörgést, amikor meghallotta kedvenc dalát. Aztán voltak betegeskedős, sírós éjszakák is, egy-egy dal ekkor is fényesen bevált. Persze vannak ennél kellemesebb élményeink is. Például az, amikor egy-egy hosszúra nyúlt autózáskor a felgyülemlett felszültséget egy dallal tudtuk feloldani, vagy ahogyan minden gátlást levetkőzve teli torokból énekeltük hármasban a kedvenc éneket. A legújabb és legkedvencebb, szívet melengető, zsebkendőért kiáltó fejlemény Ringató-ügyben, hogy immár a nagytesó ringatózik a kistesóval. Talán egy nap pedig majd az apuka a kisfiával/kislányával. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az esti mese vége és a villanyoltás rendszerint heves tiltakozást vált ki. Pedig családi ágyat üzemeltetünk, úgyhogy panaszra ok igazán nem lehet. De még így is nehezményezik, ha vége a napnak. Nehéz néha elengedni a dolgokat. Így aztán a tavaly megjelent Sárkányparipán vágtattam című kötet altatós énekei minden este szerepelnek a repertoárunkban. Mostanában amúgyis ez a legnépszerűbb ringatós könyvünk. Ebben a kötetben téma szerint rendszerezve szerepelnek a dalok, vannak állatosak, évszakokhoz kapcsolódóak, altatók, és játékos énekek is. Amikor T elkezdett beszélni, természetesen az ő kívánságai is figyelmbe vétettek esténként. Eleinte az önkifejezést egyszavas mondatokban oldotta meg. Így időnként el kellett ismételnie párszor, hogy "talpamtalpamtalpam", mire én, a lassú felfogású felnőtt rájöttem, hogy ez bizony a medvés nóta lesz. A "csillagomcsillagom" pedig az egyik altatódal, az "orromat" meg nyilván a Kicsi orr, kicsi száj kezdetű dalt takarja.
Mivel a dalokhoz, mondókákhoz játékok is társulnak, a ringatózás az egyik gyakori és igen szeretett időtöltéssé nőtte ki magát, akár csoportosan, vagy kettesben a nappali szőnyegén. Legtöbbször már nem is kell elgondolkodnom, csak úgy spontán elkezdjük és egyre-másra jönnek, a mostanra már betéve ismert dalok. A dalszövegekhez kotta is tartozik, így koncertet is tudunk szevezni. Mivel kottaolvasásban még egyik gyerek sincs otthon (sőt, az anyukájuk sem), készítettem egy színkottát. Elvégre mire jók az akadályok, ha nem arra, hogy legyőzzük őket. Minden hangjegy kapott egy színt, a metalofon lapjaira pedig ráragasztottam az egyes hangoknak megfelelő színeket. A dalok kottáját a színpöttyök segítségével írtam le. Így már sokkal könnyebb eligazodni az öt vonal és a sok fekete petty világában. A találmány nem új keletű, már Kodály is alkalmazta sőt, ha jól tudom ő is fejlesztette ki.
A könyvsorozatban az elmúlt években megjelent másik gyönyörű -szerintem hiánypótló- kötet, egy igényes népdal-válogatás is, mely tájegységenként mutatja be a dalokat. Ezek nagyobb részét egyáltalán nem ismertem, dacára az énekkaros múltamnak. (Nem tévedés, 4 évig énekkaros voltam, mégis utálok nyilvánosan énekelni. Ez van.) Mostanra azonban már ezeket is a gyerekekkel együtt daloljuk, a kedvenceink természetesen a játékos és vicces csángó dalok.
A Ringató köteteket pedig nemcsak a dalok és mondókák miatt lehet szeretni. Az összes eddig megjelent Ringatós kiadványnál nagyon ügyeltek, hogy az illusztrációk is egészen pazarok legyenek. Bár minden kötetet más illusztrált, a színvonal töretlen. A Sárkányparipa csodás álmodozásokra sarkalló képei Szepesi Szűcs Barbara tehetségét dicsérik, a népdalgyűjteményt Bogdán Viki gyönyörű és vidám rajzai teszik ellenállhatatlanná. Muszáj levenni a polcról.
A sorozatban a dalok mellett vannak kifejezetten mondókás lapozók, mint a Tarka kutya hová mész? és az Elment a tyúk a vásárba, és egy egy állatos hangutázó könyv is, a Kacagtató.
Varázslatos élmény szülőnek és gyereknek egyaránt, ahogy együtt, összebújva, felszabadultan éneklünk, mondókázunk. Olyan emlék, ami mélyen beivódik és sokáig elkísér.
A Ringató mozgalom kitalálója, vezetője Gállné Gróh Ilona a közelmúltban kapta meg munkája elismeréseként a Nemzetközi Kodály Társaságtól a rangos Nemzetközi Forrai Katalin-díjat.
A Ringatásnak pedig távolról sincs még vége, idén ősszel jön az új rész, az izgalamas címet viselő Ringató-mesék - A gazdi zenész. A könyv bemutatója október 10-én lesz, Ringató-foglalkozással, táncházzal. Ott a helyünk.
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.