Az utóbbi időben igyekeztem az új játékok kiválasztásnál elsősorban T igényeit figyelembe venni, mert egyre többször van kedve leülni a tábla mellé. Tehát (dobpergés), ma bemutatkozik egy régi klasszikus, új köntösben a laktózérzékenyek és sajtimádók közös kedvence a Sajtbirodalom (kürt és trombita egyszerre). 

Mivel a kukacos és pár másik játék már nagyon jól megy, úgy gondoltam itt az ideje új kihívások felé irányítani. 1. kezd ugyanis kialakulni a számfogalma (ami egyben azt is jelenti, hogy Kockapaci és Pipacska hamarosan előrekülnek) 2. az a típusú gyerek, akivel MINDIG történik valami. Ráadásul gyakran olyasmi, amitől a család többi tagja megrémül/elszörnyed/felháborodik (szétszedett lego-k, és más megbolygatott kincsek) ritkább esetben könnyesre neveti magát. Közmegegyezés alapján jobb lekötni a figyelmét és az energiáit. 

Tehát elkezdtem nézegetni, hogy milyen kezdőknek való tartalmas társasok közül válogathatunk. A Sajtbirodalom persze már egy ideje a látóteremben van, hiszen 2003-ban Viva Topo néven megnyerte a német kritikusok díját, az év gyermekjátéka kategóriában. Az utóbbi években azonban eltűnt a polcokról. Idén tavasszal a Pegasus Spiele felkarolta a jó ügyet és egy vadonatúj cuki pöttyös-sorozatban, apró ráncfelvarrások után újra kiadta. (Köszi.)

A Sajtbirodalom egy igazi belépő játék, amely egyszerre több területet is megmozgat, emellett szórakoztató és kalandos. Turnéztunk is vele mindenfelé, ahová elutaztunk. Azt tapasztaltam, hogy az összes kísérelti alanyt játékost, korcsoporttól, nemtől és tapasztalattól függetlenül magával ragadja. Egy igazi univerzális nevettető, még a Ki nevet a végén? jellegű játékoknál leragadt családtagok is visszavágót követeltek.

Középen a bal oldalon az egérlyuk, a jobb oldalon a Sajtbirodalom. A tábla négy sarkán helyezkednek el az egérodúk. Ha szorossá válik a helyzet ide lehet bemenekülni egy kis extra sajtért. 

A Sajbirodalomban  egerek próbálnak eljutni Sajtországba, ahol bőven találnak élelmet, macskát viszont egyet sem. A játékmenet rém egyszerű, kezdőkhöz és kicsikhez mérten kevés és egyszerű szabállyal. A szerencsefaktornak köszönhetően szívdobogatótan izgalmas a játékmenet. Ez utóbbi vonása a nagyobbaknak is kedvez, míg a 4+ korú játékosoknak a menekülés mellett élvezetes kihívás megtervezni a sajtgyűjtési módszerüket, vagy vicces azon mulatni, ahogy a macska megtizedeli az ellenfél csapatát. 

Az óramutató járásának megfelelően haladunk. Ha számot dobunk, akkor lépünk valamelyik egerünkkel. A következőket kell szem előtt tartanunk:

1. Ha a macska eléri az egélyuk bejáratát, akkor a még bent lévő kisegerek beszorulnak oda, és kiesnek a játékból.
2. Egy ösvényen nem állhat négynél több egér. 
3. Ha a macska átlép egy egéren, vagy mellette landol, az egér számára véget ér a játék
4. Az egér bemenekülhet a macska elől az sarkokban látható egérlyukak valamelyikébe. Az ide betérő egerek a továbbiakban nem folytatják a játékot.

Katt a galériára a részletekért!

Aki macskát dob, az egyet előrelép a macska bábuval. Míg az egerek egyszer kerülik meg a pályát, a macska kétszer jár körbe. Másodszorra felgyorsul az üldözés ritmusa, hiszen a nyíltól kezdődően a macsek már kettesével lép. Ahogy a macska közeledik fokozódik az izgalom, mert ha a kocka úgy fordul (és ez bizony elég gyakran megesik), megtörténhet, hogy az egerek jelentős része kiesik a játékból.

Persze ha a kisegér  résen van, bemenekülhet a tábla négy sarkán látható egérkuckók valamelyikébe, ahol a kedves rokon egy darabka sajttal csillapítja a menekülő rokon felborzolt idegrendszerét. Az így szerzett sajtszelet a játékos készletébe vándorol. Ha egerünk eljut a Sajtbirodalomba, ott egy egész guriga sajt lesz a jutalma. A játékot természetesen az nyeri, aki a legtöbb sajtcikkelyt összegyűjtötte. 

Mandfred Ludwig hajszálpontosan eltalálta a játék arányait, a Sajtbirodalom nemcsak szórakoztató, de nagyon jól fejleszt egy csomó fontos készséget (számfogalom, taktikai gondolkodás stb.). A taktikai részek (mérlegelni, hogy melyik egérrel érdemes lépni, mikor hasznos bemenekülni az odúkba, hogyan juthatunk a legtöbb satjhoz), a kockadobások szerencsefaktora, az örök kedvenc fogócskás-üldözéses témába ágyazva vonzó elegyet alkotnak. Ugyan a kockadobások miatt kiszámíthatatlan, hogy mekkora tarolást visz végbe a macska az egérpopuláción, de az utolsó pillanatig fennál a menekülés lehetősége. Így a kicsik sem érzik magukat esélytelennek a küzdelemben. A tábla felénél járva már szinte tapintható az izgalom. Ráadásul rendszerint a játékosok közösen szenvedik el a veszteségeket -hiszen képtelenség a négy fős egércsapat minden tagját megkímélni ha a macska tarolni kezd. Kifejezetten vicces végeredmények szoktak kialakulni, ha a kockának éppen macskás kedve van. Arra is volt példa, hogy a tábla felénél járva elfogyott az egerek háromnegyede.

A piros egér megkapja az utolsó guriga sajtot, míg csapattársa meglátogatja a jobb alsó sarokban lakó kisegeret és kap egy öt cikkelyből álló sajtot. Elég lesz a győzelemhez?

Természetesen a kisebbeknél a vesztés megélése nagyon nehéz. Nemcsak azért, mert pár elvesztett játék után nagyon nehéz a gyereket újra odaültetni az asztalhoz. Ahogy Bruno Bettelheim is írja Az elég jó szülő c. könyvében a "győzelem a gyerek számára mindig önmaga igazolását is jelenti, és ajándékként kínálja fel a szüleinek, vagy másoknak, akiktől azt reméli, hogy nagyra becsülik őt magát és elért eredményét." A vereség pedig a "gyerek szemében nem egyszerűen a játék része ..., hanem olyasmi, ami a gyerek önnön ügyességébe vetett bizalmát teszi kérdésessé, sőt gyakran alá is aknázza." Ezért az odúk ötlete, mint "egérutak" a totális vesztes játszma elkerülésére, kiemeli a Sajtbirodalmat az egysíkú dob-és-lép játékok sorából. Hiszen még akkor is, ha nem nyert, nem távozik sajt nélkül, megsebzett önbizalommal. Ezzel a fiatalabb játékos is megtapasztalhatja, hogy van esélye változtatni szorult helyzetén, nem feltétlenül elvesztettként éli meg a játékot, még akkor sem ha nem tudott sajtgurigához jutni. Hiszen a társasozásnál (is) fontos tanulság, hogy rávezessük a gyerekeket arra, hogy a rossz helyzetekből hogyan tudnának valami jót kihozni. Az első játékoknál persze a menekülés heve mindent felülírt még P-nél is, és csak a negyedik, ötödik játszma során tudott "hideg fejjel" a taktikájára is gondolni. 

A dobozon szereplő játékidőt érdemes lazán kezelni. Addig rendben van, hogy egy menetet még a kicsikkel is 20 perc alatt le lehet játszani, de a valóságban egyszer sem játszottunk két-három visszavágónál kevesebbet (ez nettó négy-hat játék, ami nem sok, hiszen ha nagyok játszanak együtt akkor öt-hat perc alatt megteszik az egerek a távot).

 Végszó: nem lehet nem szeretni. 

Ha tetszett, a játékot az Okosjátéknál tudod beszerezni.

Ár: cca. 6.990,-- Ft

Korosztály: 4+ 

Külcsín/belbecs: gyönyörűen kidolgozott, izgalmas, vidám

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról 

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!