Folytatja diadalmenetét Roald Dahl. Ezúttal Matilda történetét izgultuk végig.

Mivel láttam a filmet, meggyőződésem volt, hogy olyan igazán nagy meglepetesék nem érhetnek a könyv kapcsán. Hacsak az nem, hogy milyen sokáig bír a gyerekem szájtátva figyelni. A HABÓhoz képest ez a történet kissé eltávolodik a mesevilágtól. Persze a HABÓ falánk óriásai sem túl barátságosak, de róluk mindannyian tudjuk, hogy a képzelet világába tartoznak. (Ezért is soroltam a 9+-os könyvek közé.) Ettől függetlenül Dahl stílusa, a történetének fordulatai ugyanolyan lebilincselőek, szerethetőek. Totth Benedek kíváló fordításában nem csak a jól megválasztott beszélő neveknek örültünk. 

Matilda, egy angilai falucskában él családjával, akik teljességgel alkalmatlanok. Úgy nagy általánosságban és persze konkrétan is. Jó, kivéve ha önmagukról, a bingóról és/vagy az anyagiakról van szó. A könyv fülszövege egyenesen "idiótáknak" becézi Lonczékat (teljesen megérdemelten). Ezért észre sem veszik Matilda zsenijét, aki nemcsak magátol tanul meg számolni és olvasni, de beíratkozik a helyi könyvtárba és Dickens-től kezdve Kiplingig mindent elolvas. Miközben otthon, a bölcs és egy öt éveshez mérten meglehetősen moralista meglátásaiért nem kap mást, csak szidást. Egy idő után elkezd betelni a pohár és Matilda úgy dönt, megtorolja a sérelmeket (a könyvekből rájött, hogy nem is olyan buta, ahogy azt a szülei állítják). Mindezt sikerül olyan ügyesen intéznie, hogy sosem derül ki a turpisság, ő pedig a revans hatására kicsit jobban érzi magát. Így kerül a kandallóba egy titokzatos szellem, Loncz úr hajkoronája is ennek nyomán lesz piszkosszürke. A huncutságok hatására valahogy felmerül a szülőkben, hogy Matildát esetleg be kellene iskolázni. S ekkor jön az új fordulat, az igazán komoly próbatétel. Matilda találkozik az imádnivaló tanítónővel Czukor kisaszonnyal és a minden szempontból rémes igazgatónővel, Dorong kisaszonnyal. 

Míg Czukor kisasszony maga a megtestesült báj és kedvesség, aki szívből szereti a gyerekeket, addig az igazgatónő a legvadabb valóságot is meghaladóan gonosz. Rettentő erőszakosan, türelmetlenül és szívtelenül bánik a gyerekekkel. Tulajdonképpen teljességgel érthetetlen, hogyan lehetséges, hogy egy efféle entitás gyerekek közelében lélegezzen. Ez volt egyébként az egyik momentum, amiért nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Furdalta az oldalamat, hogy Dahl mivel magyarázza meg Dorong létét. De erről majd később. Matilda rendkívüli képességei hamar feltűnnek a tanító néninek, de Dorong kisasszony annyira korlátolt, mint egy nyúltketrec. Így a tanító néni semmit nem tehet a kislány képességeinek kibontakoztatásáért. Ám az élet hamarosan beigazolja, hogy ez a döntés még sokak javát fogja szolgálni.

Matilda története "karcosabb", mint a HABÓ és Szofi kalandjai. Itt már szembesülünk az igazi, mélyről gyökerező rosszindulattal, kegyetlenkedésekkel, lélektipró megnyilatkoztatásokkal. Dorong kisasszony és a Loncz szülők a leghalványabban sem érzik aggályosnak saját belső sötétségük külvilágra zúdítását. De vajon miért helyez az író pont egy öt és féléves kislányt ilyen silány helyzetbe? Dahl életrajzának utánanézve derült ki, hogy az iskolai évei alatt számtalan fizikai és lelki megpróbáltatáson esett át az angliai iskolarendszer tévelygéseinek köszönhetően (nemcsak a tanárok, a diákok részéről is). Persze jobban belegondolva Dahl összes általam ismert szereplője a szőnyeg szélén mozog (James és Szofi árva, Charlie komoly szegénységben él, Matilda szülei pedig csak technikai akadályt képeznek a kislány életében). Nehéz szülőként rezzenetlen szívvel ezekről az elhanyagolt, elhagyott gyerekekről olvasni. Mégis a kibontakozó, soha el nem maradó végkifejlet igazán gyönyörű, maradandó élményekké varázsolják Roald Dahl könyveit. Felszabadító élmény, ahogy az író felemeli az addig negligált kicsiket, akikből a megpróbáltatások hatására sem húnyt ki a jóság, és ártatlanság. A történet végére, és a történések dacára a főhösök megmaradnak boldog, az örömtől kicsattanó gyerekeknek. 

Fel is tettem Dahl könyvét Ende és a többi klasszikus mellé, mert aki így tud a reményről és a kitartásról írni, arra figyelni kell.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról