Szeretek könyveket simogatni. Kézbe venni, csodálni a rajzokat, elképzelni, ahogy a fejünkben utazunk velük képzeletbeli tájakon. Nemrég találtam két (de a bejegyzés végére négy lesz belőle) minden szempontból simogató és simogatható könyvet.

Szőcs Margit: Az összecsukható nagymama

Eredetileg csak P-nek olvastam volna fel, de T-t is magával ragadta az elképzelés, hogy egy ponton össze fogunk csukni egy egész nagymamát.  Ebből meg ő sem maradhat ki. Elvégre az ilyesmi lehetőségek végtelen tárházát kínálja.

Szőcs Margit legújabb mesekönyve tulajdonképpen három könyv. Az első részben egy Boldizsár nevű kisfiú kalandjairól olvashatunk. Költözés közben előkerülő kellemetlenkedő porcicák, Dzsuvadarok és Locsodárok, a világot felfedezni vágyó teknős és társai. 

A második részben Teofil törpe életébe leshetünk be, a harmadikban pedig idézem “érdekes eset, profi varázslat…”-oknak lehetünk szem és fültanúi. Egyébként ez utóbbi volt a kedvencem.

Szőcsnek már előző, Madarász Béni avagy az űrparittyás ajándéka c. meséje óta őrzöm a vizitkártyáját, így a viszontlátás örömére szívünkre öleltük a nagymamát is. Ugyanaz a szelíd kedvesség, csavaros fantázia, sokszínűség hatja át, amit az előző kötetben megszoktunk. Történeteit megtölti a szeretet, az elvágyódás (akár az elveszett gyerekkor, vagy az elszalasztott pillanatok után), a gyógyító csodák és igen, az emberség felé. Belefér mindez egy gyerekkönyvbe? Az hiszem igen, hiszen Szőcs Margit képes két síkon is élvezetesen mesélni. A gyereket bevonja fordulatos, a hétköznapit lefegyverzően érdekessé varázsoló világába, ugyanakkor a felnőtt számára megindító és elgondolkodtató mondanivalóval szolgál. 

Elbeszélő hangját áthatja egy kis csipkelődő humor, a szerző nem rest görbe tükröt tartani a felnőtt elé. Nyelvezete fanyarul zamatos, nagyon jó és magabiztos stílusa tökéletes íve könyvének. Kürti Andrea illusztrációira pedig elég csak ránézni, minden bennük van. De tényleg. Szerettem ezeket a karakteres arcokat, a bátor színválasztást, a fantáziadús megoldásokat, hogy a rajzai ennyire összeforrnak a történettel. 

László Noémi: Bodzabél

László Noémi verseskötetébe belelapoztam és végem volt. Gyönyörű lágyság, vidámság és végtelen fantázia jellemzi a rajzokat. Kürti Andrea ismét csodát művelt, már csak azért kellett izgulnom, hogy a versek is hasonlóképpen hassanak érzékszerveinkre. 

Nem vagyok fülszöveg-rajongó, de ez most telitalálat. Ebben a verseskötetben tényleg minden van, ami gyerekként fontos lehet, vagy valaha az volt. A sok hétköznapi részlet megörökítése mellett érzések, apró villanások, titkok, emlékek, vágyódások. Végtelenül kedves kis minivilágok. 

Bárhol jó felütni, akár az illusztrációkat nézegetni, vagy a versek között szemezgetni, adózva a nosztalgiának,  elmúlt gyerekkorunk zamatát felidézve, vagy a versek kedves ritmusát hallgatva.

A bevezetőben két kötetet említtetettem, de négy lesz belőle, mert a bejegyzés befejezése előtt rábukkantam két nagyon érdekes kötetre. Így legalább az óvodástól a kiskamaszig tetszés szerint válogathattok négyük közülük.

Itt van mindjárt Szabó Róbert Csaba Vajon nagyi és az aranyásók című vakációs kalandja. A 12 éves Ferkó Vajon nagyinál tölti a nyarat. Érkezése után azonban azonnal érzi, hogy valami nagyon megváltozott. Az addig tettrekész, energikus asszonyban. Hamarosan kiderül, hogy egy fondorlatos tervnek köszönhetően a városa pusztulásra van ítélve. A lakók lassan elhagyják, eladják házaikat a mérhetetlen gazdaság reményében, nem is sejtve, hogy a nekik tett ígéretek kongóan üresek. Miután nagyit elrabolják Ferkó, és barátja Zsuzsi együtt lépnek akcióba.  

A ciánnal végzett kitermelés és a hatalmas, pusztító gépek a felnőttek számára gyomorszorító emlékeket idéznek, ám a megoldás végül egy aranyos mondaszerű csavarral érkezik. Varázslat, fantasztikum, izgalom, üldözés és egy csodálatos képességű hegedűtok is feltűnik. Nagyon klassz vakációs történet, lehet izgulni, ámulni a mágikus részleteken. A fejezetek rövidek (én szívesen vettem volna ha többet megtudok erről a világról), haladósak, akár  gyakorlattal rendelkező önálló olvasók számára is jó választás.

Orosz Annabella illusztrációin már Fény Sebestyénnél is megakadt a szemem, most hasonlóan kellemes élmény volt nézegetni rajzait. Izgalmasak szép, mélyebb árnyalatú színei és érdekes, időnként rendhagyó szemszögből ábrázolt képei. 

Molnár Krisztina: A házicsoki színe

Nemrég volt szó a blogon ’56-os forradalmat gyerekek számára is érthető, élvezhető módon feldolgozó könyvről. Most előre ugrunk az időben pár évtizedet gyerekkorunk képeskönyvébe. 

Molnár Krisztina nem kevesebbre vállalkozik A házicsoki színében, mint bemutatni erdélyi gyerekkora színeit. Mielőtt azt hinnétek, hogy főképp azokat szólítja meg, akik a ‘couleur locale’-t hobbiszinten gyűjtik, gyorsan megcáfolom. Az a tényállás ugyanis, hogy több árnyalatban kapcsolódik Molnár Krisztina erdélyi gyerekkora magyarországi gyerekségünkhöz.

Ez pedig fantasztikusan megkönnyíti, és ami még jobb, ürügyet szolgáltat, hogy arról meséljünk a gyerekeink generációjának, milyen volt amikor az információért nem az okostelefont kaptuk elő (vezetékes telefon sem volt), hanem elslattyogtunk a könyvtárba; amikor a banán (különösen ha érett volt) barátságokat juttatott a tönk szélére, az iskolában köpenyt kellett hordani, ünnepekkor meg kisdobos vagy úttörő hacukában feszítettünk. És nem volt hétfőn adás, mesék is csak maximum naponta kétszer -mai szemmel nézve- nevetségesen rövid blokkokban. Ellenben volt unatkozás és kínunkban kitaláltunk mindenféle játékokat. Nekem fontos, hogy a gyerekeink is tudják, hogy megértsék mi honnan jövünk, hogy hatásuk legyen arra, hogy ők hová tartanak. 

És látom, hogy hihetetlenül érdekli őket a múlt (ahogy én is nyaggattam erről a nagyszüleimet). Még T is levesestányér szemmel bámult, amikor arról meséltünk neki, hogy autót nem úgy vett az ember, mint manapság. És jó, hogy van ez a képeskönyv, mert a történelemnek nem egy tőlünk idegen tantárgynak kellene lennie, hanem sztoriknak, színeknek, szagoknak, amikhez nekünk is közünk van.

Molnár Krisztina könyve pont ezeket a kis emlékfoszlányokat eleveníti fel. A kollázs-festék technikával készült képei a múlt, az emlékezés töredezettségét, kavalkádját elevenítik fel. Zárásként még annyit: (szerintem) elég nagy űr van az olyan történelmet idéző gyerekkönyvek terén, amik úgy mesélnek a kiskamasz korosztálynak, hogy annak nyoma marad. És nem azért mert jegyet kapnak rá. Már csak egy dolog, aztán megyek teregetni.

Mind a négy könyv határon túli írók alkotása, amit azért nem hangsúlyoztam, mert ezek számomra elsősorban jó és igényes könyvek.