Három éve történt, hogy a nagyszülők Hévízen nyaraltak. Cuki módon hoztak nekünk klassz kis ajándékokat és egy polifoam karika szörnyet (egyébként úszónudli a legismertebb neve), amitől abban a pillanatban meg akartam szabadulni. Végül nem tettem, mert nem fért bele a kukába, utána pedig valahogy mindig kikerült a szemétkupac vonzásköréből. Olyan hasznos kacatnak nézett ki, amiből még bármi lehet. Lett is.

Most már rettenetesen örülök, hogy mégsem dobtam ki! Mondjuk  tény, hogy az első kilövőnk kissé deformált lett, mivel évekig meghajlítva tároltuk, de ez a prototípus élvezeti értékéből nem vont le semmit. Persze egy újat beszerezni sem túlzottan költséges dolog, nagyjából 900,- Ft-ba kerülnek az ilyen hengerek a sportáruházakban. Vásároltam is kettőt az első adandó alkalommal, mert az eredeti a görbülettől úgy repült mint egy részeg kacsa.

Az egész úgy kezdődött, hogy még tavasszal volt egy hosszabb influenzás időszakunk, így nem mehettünk ki a házból. P eközben mindenféle repülő szerkezetről álmodozott, úgyhogy hajtogattunk papírrepülőt, épített legóból repülőt, de ez még mind nem volt elég. Így aztán fogtam magam és körbenéztem az interneten újabb repülő kütyük után kutatva..

Első próbálkozásomat siker koronázta. Nem volt mire várni, azonnal felpattantam, kiszaladtam az immáron 3 éve hánykolódó úszóövekért, hogy új célt adjak létezésüknek. 

Á és a gyerekek persze csak annyit láttak az egészből, hogy míg ők a távirányítóért civakodtak én ültem mereven a gép előtt, majd se szó, se beszéd felpattantam, pár pillanat múlva visszajöttem új barátaimmal és vadul elkezdtem vagdosni, befőttesgumikért felkutatni a fiókot. Ettől hirtelen senkit sem érdekelt már, hogy mi megy a tévében, ott tolongtak a konyhában. Érezték, valami izgalmas készül (vagy csak ledöbbentek a megszállott tekintetemtől).  Nagyjából 10 perc múlva már ki is lehetett próbálni az új csodát. Lehetett próbálgatni, versenyezni, hogy kinek repül a legmesszebre (Á-nak természetesen, de végül P is ráérzett és rendre maga mögé utasított), kísérletezni, vagy célba lőni. Nincsen túl nagy ereje, így komoly pusztítást nem tud véghezvinni.

Ami szükséges hozzá:

- polifoam henger (úszóöv, úszónudli), ha lehet akkor olyan, ami középen lyukas

- postás gumi, vagy hagyományos befőttesgumi

- ragasztószalag

- dekorgumi

- opcionálisan horgolótű, vagy más ehhez hasonló kampós eszköz  

- hosszabb szög

- almamagozó (csak akkor, ha gyárilag nem lyukas a henger)

- ragasztópisztoly, vagy egyéb ragasztó

 Első lépésként levágtam a hengerből egy nagyjából 30 cm-es darabot.

Mivel a mi hengereink tömörek (eddig nem is láttam olyan hengert, aminek a közepe üreges lenne), előszedtem az almamagozó készségünket, és fúrtam bele egy lyukat, majd a felesleges részeket kézzel kitépkedtem. Jó, nem túl elegáns megoldás, de működött.

Ezután a szögre rátettem az egyik postásgumit, és átfúrtam vele a hengert. (Elsőre sikerült a gumikat a szöggel maradéktalanul átfúrni, másodszorra viszont kiszakadt a gumi. Hibaelhárításként javaslom a szög ragasztószalaggal történő betekerését, tompítandó a hegyes felületét.)

Miután mindkét oldalán kihúztam a gumit, rátekertem jobbról is és balról is, hogy jó feszes legyen.

Végül vettem két másik gumit, áthurkoltam a henger belsejében feszülő gumin. 

Esztétikai szempontokból vezérelve ragasztottam le a külső hengeren található gumikat. Ha ez a lépés kimarad, a használatot semmiben nem fogja zavarni. 

Utolsó lépésként kivágtam dekorgumiból négy darab szárnyat és ragasztópisztollyal felerősítettem. Ragasztópisztoly helyett természetesen lehet mással is próbákozni, nyilván meg kell nézni, hogy nem oldja-e fel a műanyagot. A ragasztópisztoly esetében arra kell ügyelni, hogy ne azonnal tapasszuk fel a szárnyakat a felületre, a forróság megolvasztja a hengert. Én vártam 3-4 másodpercet mielőtt rányomtam volna. Egyéb ragasztóknál pedig érdemes addig tartani a szárnyat, amíg a tapadás megkezdődik, és csak a teljes száradás kivárása után kezdődjön a játék. 

Ééés, készen is vagyunk, indulhat a kilövés! Végignézve, leírni hosszabb volt, mint megcsinálni.

Kellett néhány próba, amíg a kilövés módjára ráéreztünk. Amikor sikerült, számomra is meglepő volt, hogy milyen messzire elmegy. Mivel elég tömör és ruganyos, simán visszapattan akár a tetőről is. 

A végére pedig egy kis csemege:  egy videó a működéséről. 

 Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.

Forrás: ez