Mióta elolvastuk az első részt P időről-időre arról kérdezget, hogy mikor jön már a következő. Szeptember első napjaiban megérkezett a második kötet, és ugyanolyan vicces, hangulatos, gondolatébresztő, mint az első volt. Persze ha felnőttként olvasom, akkor be kell valljam, Tom időnként egy roppant idegesítő kiskamasz, aki nem elég, hogy egyfolytában kitol a nővérével (jó, ő sem kevésbé idegesítő), de állandóan elkésik, rendetlen, feledékeny és még a leckéjét sem írja meg. Ellenben ha a zenekaráról van szó, akkor kitartóan gyakorol, minden tehetségét és energiáját latba veti az áhított cél érdekében. Dehát ha felnőttként akarok olvasni, olvassak felnőtt könyveket, nem?

Én azt mondom Tom Gates-t minden háztartásba!!

Még akkor is, ha a könyv olvasása idején a két napja iskolás gyerekem kategórikusan kijelentette, hogy harmadik nap NEM megy iskolába, mert Tom naplóját akarja olvasni. És mit tesz ilyenkor a lelkiismeretes szülő? ... Azt nem tudom más miként jár el ilyen ügyben, de mi egész délután olvastunk, és este is, meg még reggeli közben is.  Gondoltam, egy hét múlva úgyis betegek leszünk (és tényleg), akkor aztán olvashatunk rogyásig. De addigra persze már befejeztük Tom naplójának második részét.

Aztán jött az újabb bökkenő. Lett egy kis házi feladat gondunk. Úgy tűnt magától nem akar megíródni. Még jól emlékszem, amikor nekem kellett a Kincskereső kisködmönről írnom, de nem voltam hajlandó elolvasni (bocs), mert tudtam, hogy meg fog halni a kislány és nem akartam a fejemben is átélni. Ellenben, amikor levettem a polcról anyukám egyik Jane Austenjét! Na, abból kanyarintottam egy csillagos fogalmazást. Ez persze részben Karola néni érdeme, aki megértette és elfogadta kitűnő kifogásaim helytállóságát. Ugyanakkor P természetesen nem úszhatja meg az egyenes és ferde vonalak huzigálást. Így aztán e súlyos lelki traumát úgy enyhítettük, hogy beszereztünk egy firka füzetet is. Mert magától értetődő módon P is azonnal inkább naplót akart írni, vagy talán egy regényt, mintsem a kerítés és a csésze vonalakkal molyolni. Ilyen motivációs eszközök segítségével végül mégis elkészült a házi, és újra belevethettük magunkat Tom kalandjaiba. Mondjuk P alaposan meglepődött, amikor elmeséltem neki, hogy a könyvet igazából nem egy 10 éves kissrác írta, hanem egy néni. Olyan mély hatást gyakoroltak ránk Tom kalandjai, hogy  készítettünk firka kockákat is. De erről majd a bejegyzés végén, úgyhogy még igazán ne görgesse tovább senki sem, mert előtte mesélek még egy kicsit a könyvről.

Tom Gates még mindig ugyanaz a klassz srác, aki az első kötetben volt. Még mindig imádja a karamellás ostyát, a firkálást, a 3fazont és Amy Portert. Közben pedig mindent megtesz, hogy zenekara, az EbZombik elinduljon a hírnév felé tartó rögös úton. Vannak izgalmak, (fog)fájdalmak, váratlan sikerek, versengés és a végén még egy titokról is lehull a lepel. .... tanár úrnak új motivációs ötlete támad, az EbZombik életében pedig két roppant fontos fordulat is bekövetkezik. Sőt, a történetben még egy műfogsor is helyet kér.

Együtt nevettünk, izgultunk Tommal, hogy a végén megint meglepve konstatáljuk, túl gyorsan ért véget ez a rész is. De talán nem kell sokáig várnunk a következőre.

A fentiek után egyetlen kitünő (vagy bármilyen) kifogást sem tudok elképzelni, amiért ne kellene elolvasni Liz Pichon új könyvét, mely ismét a Kolibri Kiadónál jelent meg, amit az immáron 13 és 3/4 éves Dragomán Gábor fordított. 

Miután végigizgultuk Tom Gates  kalandjait ilyeneket (is) firkálunk. A szabályok egyszerűek: kockával (innen) dob, és rajzol. A kocka mintái, színei tetszőlegesen változtathatóak, de igyekeztünk mindenféle, a könyvben szereplő apró utalást megörökíteni. A rajz elkészítése kifejezetten jó ötletnek bizonyult, mert közben újra átélhettünk néhány rekeszizmot edző kalandot.