Néha van úgy, hogy a gyerekeim nyomnak a kezembe egy könyvet, időnként pedig más anyukáktól jönnek az igazi kincsek. Erwin Moser így landolt nálunk.
Izgalmas időszak vette kezdetét: T-t már lekötik az egyre hosszabb mesék! Nyilván nem ért még mindent, de töretlen a figyelme. Örömmel és sokat nézegeti a képeket. Így a lapozók és a legkisebbeknek szóló könyvek világából már átkacsintgatunk a következő korosztálynak szóló történetekhez. Első sikeres próbálkozásunk Erwin Moser: Fantasztikus Jóéjtmeséi voltak, melyet Nádori Lídia fordított magyar nyelvre.
Bár a könyv a korosztálynak szóló egyéb könyvekhez képest meglehetősen terjedelmes (240 oldal), a mesék rövidek, a leghosszabb is mindössze két oldal. Így nem kell a figyelmüket hosszan, szövevényes történetek összefüggéseit észben tartva végigkövetniük.
Kézbe véve átlapoztam, és azonnal beleszerettem a rajzokba, úgyhogy alig vártam az estét, amikor összebújunk és elmerülünk Erwin Moser gyönyörűre álmodott világába.
Ekkor jött a meglepetés. Zavart, hogy a szemet mágnesként vonzó képek mellett a mesék olyan rövidek. Hiányérzettel, és bevallom csalódottsággal küzdöttem. Úgy éreztem kisemmiztek: már azelőtt véget ért minden, mielőtt elkezdődött volna. Szerettem volna, ha jobban kibomlik a történet, többet láthatunk és hallhatunk. Aztán, ahogy estéről-estére haladtunk előre a könyvben, és a fiúk minden alkalommal ezt kérték, ráadásul az utolsó-utáni-után is volt még egy legeslegesleglegutolsó, én is ráéreztem a hangulatára, a történetek ritmusára.
Kiderült, hogy az eddig megszokott meséinktől eltérően Erwin Moser állatkavalkádjára máshogy kell nézni. És ez jó! Valóban nem szolgál izgalmas és kalandos fordulatokkal, nincsenek nagy tanulságok, fontos tanítások, sem aprólékosan kibontott részletek. De miért lenne ez gond? A mesék andalító hangulata biztonságot, kedves melegséget és nem utolsó sorban humort sugároz, mindezt úgy, hogy nem lesz negédes. Van ennél szebb módja búcsút venni a nappal nyüzsgésétől?
Minden szereplője felfedez, ki-, és feltalál, megtalál, véghezvisz a maga módján valami "nagy" dolgot. Esetleg történik vele valami nem mindennapi. Itt van példuál Citronella, a párducszelidítő egér, a tengeri malac (és nem tengerimalac) Hermann, Judit a vízimádó kenguru, Zoli a különleges kaméleon, Ricardo a felfedező párduc, vagy a vakond aki nem szerette a sötétet. Lefogadom, hogy nem hallottatok még rózsaszín zebráról, párducmintás nyúlról, ahogy lila koaláról, a sivatagot járó éti csigáról sem, vagy Pelbártról a különleges vombatról.
A szöveg és a kép elengedhetetlen kiegészítői egymásnak, ezért időnként a mondat közepén kell abbahagyni az olvasást, hogy a látottakon elábrándozzunk. Kicsit olyan volt ez a könyv, mint egy jófajta tárlatvezetés. Miközben olvasunk és a képeket nézegetjük akaratlanul is továbbgondoljuk és ahol a szövegnek vége, mi onnan folytatjuk a mesét. Akár magunkban, akár a gyerekkel közösen. Sokszor előfordult, hogy P a mesék végén, lámpaoltás után időzött Erwin Moser világában: kérdezett, gondolkodott, foglalkoztatta egy-egy kaland.
Így, a címben szereplő "fantasztikus" különös értelmet nyer. Nemcsak a pazar illusztrációk miatt, de a hangulat, a miliő, ami a moseri mesék végén velünk maradt és a gyerekeket álomba kíséri, csodás ajándék volt.
P frappánsan ragadta meg a lényeget: "A kevés = soksoksok." Értitek, nem?
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.