Azon tipródtam már jóval a bejegyzés begépelése előtt, hogy miként tudnám a legjobban megfogni ezt a könyvet. Végül úgy döntöttem, hogy csak elmesélem mennyire tetszett a Titkos kutatónapló. 

Nagyon. Egyet sajnáltam csak, hogy egyedül olvastam (közben alig várom, hogy P kezébe nyomhassam). Annyi szív, szeretet és kedves humor van ebben a könyvben! 

A Kemenes család gyermekkülönítménye Balatonfenyvesen nyaral a nagyszülőkkel. Egyik nap a szociológus és életmódkutató nagypapa elé toppan Bertalan unoka, és Ajahtan Kutarbani király lakhelye felől érdeklődik. Talán egy "mezei" nagyszülő lezárná a témát egy könnyed válasszal, de a Kemenes úrhoz hasonló nagypapáknak nem ilyen a biológiájuk. Elég annyit mondania: "kérdezzétek meg!" Ezzel az egyszerű kijelentéssel veszi kezdetét egy egészen különös, csodálatosan kalandos, új ismeretekkel és ismerősökkel teli év a gyerekek életében, amelynek végére semmi sem lesz olyan, mint volt. 

Miután nagyapa bevezeti a négy unokát a szociológiai kutatások rejtelmeibe, a gyerekeken azonnal elhatalmasodik a kutatói láz. Olyannyira, hogy csak szülői nyomásra hajlandóak felfüggeszetni a kutatást, és időt szakítani a balatoni fürdőzésre. Valójában ebben nincs is semmi meglepő, hiszen nagyapa olyan szépen és okosan mutatja be a szociológus munkáját, hogy az olvasóra is átragad a lelkesedés. (Nem állítom, hogy pályát módosítanék, de kívánom mindannyiunknak, hogy rátaláljunk arra a hivatásra, ami felé ilyen mélységes elköteleződést táplálunk.)

A kis csapat alighogy kikutatta Ajahtan Kuturbani király lakhelyét, azonnal áttér a fagylaltozási szokásokra, utána következik Micimackó, majd meg sem állnak karácsonyig, a piacos bevásárlószatyrokig. Innen pedig már igazán csak egy ugrás az Interspar, ahol barátságot kötnek Hajléktalan Gyulával, a különleges koldussal, majd Pelbárt atyával, az antropológus szerzetessel, aki nemcsak különleges hittanóriáira viszi el a gyerekeket. Kutatási téma persze bőven akad, sőt hamarosan a csapat is bővül, bár ennek a naplót vezető Anna eleinte nem is tudja, hogy örüljön-e. 

Míg a könyv első ránézésre a szociológia tudományának nagyon pontos és meglepően élvezetes leírása, a kutatások mögött meghúzódó tartalom az, amiért őszintén örülök, hogy beválasztották a tavalyi év legjobb gyermekkönyvei közé.  Mert legyen szó a vasárnapi ebédről vagy Wolfnéról, a kutatásokban megfogalmazott tanulságok a külső/belső világunkra való ráeszmélést, reflektálást helyezik előtérbe. A gondolkodásra késztető tartalom kellemesen megfér Kamarás István OJD szórakoztató, megmosolyogtató stílusával. 

Fontos útravalót visz magával a képzeletbeli batyujában a kutató olvasó, az előítéletekről, a világ elvarázstalanodásáról, a hitről, mások megbecsüléséről, az emberi sokszínűség szépségéről. Csupa olyasmiről, amit egy tizenéves puttonyába szívesen beletesz az ember. Kamarás István OJD mesélői stílusa a téma súlya alatt nemhogy megroggyanna, de könnyeden, lazán, érthető, egyszerű szavakkal és nagyon szerethetően, hitelesen tolmácsolja mondanivalóját. Mentes a pátosztól, pedig a témák, amiket körbejár igencsak vonzanák magukhoz a nagy szavakat, miközben egy tizenéves számára ezek a súlyos szavak inkább taszítóak lennének. De úgy látszik egy vérbeli szociológus kutató számára nincs akadály. Minden háztartásba ilyen nagypapá(ka)t!

Egy gondolat még. Sokan, sokszor úgy gondolják, hogy a gyerek olvasnivalóval történő ellátása kimerül abban, hogy a kiskorú által kért könyveket beszerzik. Persze már eleve nagyszerű dolog, ha a gyerek könyvet kér (hurrááá, olvas!). De vannak olyan történetek, amikben ugyan nem szerepel egyetlen jóképű fantázia-lény sem, mégis olyan lélekszínező olvasmányok, amiket nem érdemes kikerülni. Ez természetesen igaz a szülőkre is.  

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról