Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

Kertész Erzsi: Panthera

A hógömb fogságában

2016. december 25. - palinta77

img_1990.jpg

Három nyomós okom van (egy, kettő, három) felkapni a fejemet, ha Kertész Erzsi tollából új könyv születik. Mindhárom olyan alapos indokot szolgáltatott, hogy sebesen lecsaptam az írónő újonnan megjelenő, Panthera -A hógömb fogságában című kiskamaszoknak szóló kalandregényére, annál is inkább, mert ez valami egészen másfajta műfaj, mint az eddigiek.

Az ajánló nem kevesebbet ígér, mint "ezt olvasd a Rumini után, és az Időfutárok előtt". Valóban, a Rumini-sorozat kedves, ártatlan kalandjaihoz képest a Pantherában sokasodnak és komolyodnak az izgalmak, a kalandok sokkal kiélezettebbek.  Egyúttal ezzel a könyvvel be is telt az űr a kalandregényes sorozatban (Rumini és az Időfutárok között nem igazán létezett átvezető elem).

Meg kell mondjam, Kertész Erzsi remek választás volt erre a feladatra. Nagyon izgalmas, fordulatos, pörgős és érdekes a történet. Bevallom nem is emlékszem, hogy jutottam el a végére, mert csak szálltak a lapok (a mosott ruhát meg a teregetőkosár gondjaira bíztam) egymás után. Bár Ruminin már jócskán túlvagyunk, de úgy döntöttem egyelőre csak magamnak olvasom el, szép türelmesen kivárom amíg a nagyobb olvasóm eléri az ajánlott kort  (9+). Azért nem álltam meg és gyorsan elképzeltem P-t, ahogy a kezébe nyomom a könyvet, majd ez követően két nap múlva bújik ki mögüle (szerintem ez egy olyan könyv lesz). Olvasás közben én is sokszor azon kaptam magam, hogy a lélegzetemet is visszafojtom egy-egy jelenetnél. Annak ellenére, hogy a gondos szerző biztonsági hálót nyújt fiatal olvasóinak: az első oldalakon kiderül, hogy a történet visszatekintés a boldog jelenből a múltba.

 A felgyorsuló és egyre komolyabbá váló kalandok mellett örömmel és élvezettel olvastam a szereplők kibontakozó lélek- és jellemrajzát. Ezt is arányosan, szószátyárság nélkül oldotta meg az írónő, hogy érezzük, mindez csak arra szolgál, hogy alátámassza az eseményeket, magyarázza, kiegészítse a szereplőket mozgató erőket. Olyan csapatot válogatott össze az osztálytársakból, akikhez nem esik nehezére az olvasónak kötődni. Itt van mindjárt a dundi kocka, a vagány alfahím srác, a történetet elmesélő Kismukk névre hallgató dadogós (de sasszemű) kicsit kivülálló fiú és a három lány, akik között az élre törő sikerorientált, de roppant módon frusztrált próbálja irányítani a kis csapatot. Ugyanakkor a bénázó, de jószívű nebáncsvirág és a bizonytalan, de a kellő pillanatban nagy bátorságot mutató különc lányka mind szerethető alakok. Spoiler jön!!! Szívmelengető volt olvasni, hogy a legnagyobb sikereket végül nem a nagyszájú alfák könyvelhették el maguknak, hanem a történet introvertáltjai, akiknek a sikerével senki sem számolt volna. 

Szereplőink beiratkoznak a helyi műv-ház hegymászó szakkörébe. Van, aki őszinte lelkesedéssel és izgalommal, míg mások szülői unszolásra vesznek részt a foglalkozásokon. Ugyan közülük néhányan megütköznek egynémely furcsaságon, ám addig a bizonyos péntek estéig álmukban sem gondolnák, hogy milyen hajmeresztő és komoly megpróbáltatások várnak rájuk. Mindezeket egy módon élhetik túl: csapatként. Az események középpontjában egy hajmeresztően magas hegy (Panthera) áll és egy (természetesen lopott) berendezés, aminek a segítségével bármit, bármekkora méretűvé lehet alakítani. Johnny a kapzsi álhegymászó úgy dönt, a munka nehéz részét (a hegy meghódítását) mással végezteti el. Gáláns módon egy csapat gyereket indít útnak egy olyan hegyre, amit előttük még senkinek sem sikerült meghódítania. Természetesen a hegy és a környező erdők sokkal többet rejtenek magukban, mint az elsőre látszik. Miközben az agyafúrt bűnözőt sem csak hírneve motiválja, szeretne meggazdagodni is. 

Külön érdekes, hogy a történet párhuzamosan, két szálon zajlik. Az egyik a hegymászó csapat megpróbáltatásait mutatja be, a másik pedig a megmentésükre szervezett titkos akció részleteibe avat be. Ez a nézőpontváltogatás és a filmszerűen pörgő események egészen biztosan elnyerik az olvasótábor tetszését. (Ezt már csak kisbetűvel: elgondolkodtató volt a befejezés -már ami a boldog végkifejlet után következett. Eleinte kicsit úgy éreztem, kevéssé értek vele egyet, de aztán beláttam, a mondanivaló szempontjából ez így volt helyes.)  Jó érzékkel arra is odafigyelt a szerző, hogy a feszültséggel, izgalmakkal telítetett epizódokat felváltsák könnyedebb hangvételű, humoros pillanatok. Bernát Barbara illusztrációit eddig is nagyon szerettem, most izgalmas-vicces képei még hitelesebbé teszik az eseményeket.

 Kertész Erzsi ahogy eddig megszokhattuk, most is komolyan vette a közönségét. Nem aprózza el mondanivalóját: jól kidolgozott a történet és a szereplők is. Kár kihagyni.

 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról  

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr9912053355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása