"Ne olvasd el! (főleg, ha gonosz vagy)" így kezdi Malac (elhihetelenül) nagyontitkos naplóját. Bennünk -mármint az olvasóban- a borítón széles mosolyt megvillantó malacka láttán természetesen elömlik az idilli, tanyasi hangulat. Nem kéne. Jöjjön a tanya, ahogy még sosem láttuk!
Van valahol egy teljesen átlagos birtok. Csirke- és malacóllal, tehénistállóval, kacsaúsztatóval és pajtával. Ezekben a teljesen hétköznapi felépítményekben egészen rendkívüli személyiséggel megáldott jószágok laknak. Itt van mindjárt Malac, aki a hecc kedvéért naplót kezd írni. Eleinte teljesen átlagos mederben folynak a napok. A Gazda eteti, "vakirgálja", legjobb barátjával a Kacsával cimborálnak és bizony néhanapján megkeserítik Malac életét a gonosz Csirkék. Legfőbb bűnük mások ételének elorzása, a túlontúl jámbor tehén hátának megtisztelése, ráadásul a csőrükkel is iszonyatosan nagyokat csípnek. Mindeközben a tanya agytrösztjei (még mindig a Csirkékről van szó) titkos akcióra készülnek a régi pajtában: egy űrrakétát építenek traktorból. Egyszóval egy trakétát!
Bár Malac számára már elég izgalom az űrjármű is, a számára leginkább megrázó hír az, hogy az őt szerető Gazda érzelmei távolról sem olyan önzetlenek, mint ahogy gondolta. Így négylábú barátunk mégis elfogadja a Csirkék ajánlatát és úgy dönt, elperül a Plútóra a sötét végzet elől. Eleinte minden egész jól megy, de végül mégis egy olyan helyen kötnek ki (mert Kacsa, az igazi barát a bajban is elkíséri), ahol kertitörpék tanyáznak. A történet vége pedig tartogat egy olyan fordulatot, amit egész egyszerűen nincs szívem elárulni. A tanyán mindenesetre komoly gond adódott. Így Malac naplója tulajdonképpen egy segélykiálltás.
Van az az életkor, amikor a végtermékek említése (akár gyors egymásutánban történő ismétlése, a hatás fokozása érdekében) zajos tetszést arat a hallgatóság körében. Vannak, akiknél ez nyomtalanul eltűnik és olyanok is, akik -bizonyos jól meghatározott keretek között- nem átallnak viccet csinálni belőle. Aki képtelen visszaemlékezni gyermekkorának ezen időszakára, az bizonyára kevésbé fogja értékelni Malac önéletírásának örömeit és bánatait. (A gyerekeik annál inkább.) Viszont azok, akik nem riadnak vissza némi trotty említésétől, nyomják a gyerek kezébe, hogy a szünidő első (netán az iskolaév utolsó) napjai sűrű röhögések között teljenek el. Két dolog biztos. 1. Nálunk mindig van helye egy ilyen könnyed és végtelenül szórakoztató olvasmánynak. 2. Egy jólnevelt gyerek nem fog kevésbé illendően viselkedni ha némely gázok is szerepet kapnak a történetben.
Az angol író-illusztrátor négy éve meséli Malac és Kacsa történetét. Ami elsőre leginkább szembeötlő a kvadrológia első kötetének kézbevételekor, a Malac által használt, kissé kifacsart, vicces-érdekes újításokat alkalmazó nyelvezet ("elhihetetlenül", "vakirgál" , "sikongáz"). Ez a "malacos" beszédstílus Lakatos István fordítói munkájának köszönhetően ugyanolyan jól érzékelhető, mint az angol eredetiben. Persze hogyan is beszélhetne máshogy egy koca, mint Malacul? Aki pedig elolvassa és érti, az nyilvánvalóan jól ért malacul (új elem a önéletrajzban) és/vagy netán maga is malac lenne? Valójában ez persze lényegtelen. Ami fontos, hogy hamar megszerettük ezt a naív, hiszékeny, időnként bizony kissé együgyü malackát és barátját Kacsát. Utóbbi egyébként nem szólal meg közvetlenül a történetben, hiszen E/1-ben íródott az elbeszélés, de kalandjaikat átélve tudjuk, hogy sokkal összeszedettebb, mint négylábú haverja.
Kívül-belül igazi gyerekmágnes ez a könyv. A szellősen szedett sorok, amiket Malac helyenként összepacázott és az egész szöveg tipográfiája a mulattatást szolgálja. Csakúgy mint Malac megfigyelései a Gazdák világát illetően és Kacsával megélt hajmeresztő kalandjai. P egyik nap az iskolába is bevitte, ahol az osztálytársak azonnal lecsaptak rá. Naná, ők még tudják mi jó nekik.
