Csak én érzem azt, hogy a jól ismert és bejáratott olvasmányokon kívül a kisebbeknek (2-3-4) sokszor nehéz olyan könyvet találni, ami igazán leköti őket, nekik szól? Egy idő után még a legkedvencebb könyvbe is beleunhat felnőtt-gyerek. Ezért is dobban meg a szívem, ha rábukkanok egy olyan könyvre, mint a Kisgombos Mesegyűjtemény.
Amilyen mázlink van könyvek terén az első lelkesedés hamar szeretetté mélyült. A gyűjteményben francia szerzők és illusztrátorok hat meséjét találtuk, amik a Bayard Jeunesse gyerekmagazin egy-egy számában jelentek meg az elmúlt évek során. Mivel minden szöveget és illusztrációt más-más író készített, így első belelapozásra nagyon változatos képi világ tárult elénk. Mivel a hat mese mindegyike más-más témával foglalkozik, így az eltérő hangulatú szövegeknek nagyon jól állnak a különböző technikákkal készült, különféle stílusú illusztrációk.
Ahogy a könyv fülszövege is ígéri, mindenféle téma felmerül: ismerős félelmek, megszokott bajok, kedves picinyke kis kalandok, apró csodás pillanatok, hétköznapjaink fontos és emlékezetes képei. Csupa olyan történet, amik a kicsik (és szüleik) számára ismerősek, de sokszor olyan nehéz megtalálni (nemcsak a felnőttnek) azokat az egyszerű szavakat, amikkel el tudjuk mondani, a másik számára is érthető módon át tudjuk adni a gondunk-bánatunk lényegét. Hogy mi az a "rettenetes, szörnyűséges gondgombolyag", ami miatt pirkadat óta felváltva megy a toporzékolás, folynak a gyerekkönnyek és feszülnek a felnőttidegek. Vagy emlékezetünkbe idézhetjük, hogy a csodás, meghitt pillanatokhoz nem kellenek nagy gesztusok, hatalmas előkészületek, vagy komoly anyagi áldozatok. Elég akár egy toll, néhány papír, anya/apa öle, vagy egy rét néhány jóbaráttal.
A kötet összeállításának gondosságáról vall az is, hogy a történetek sorrendjét úgy állították össze a szerkesztők-gondozók-fordítók (Csömör Zsuzsa, Fouilleul Jolán, Gombos Kata, Huszárszky Zsuzsanna), hogy a "rázósabb" részeket mindig egy nyugodtabb hangulatú, konfliktusmentes mese kövesse. Az oldalanként két-három soros, könnyen érthető, befogadható szöveggel dolgozó és a vidám, barátságos színekben tündöklő képeket bemutató történeteket egyenként is nagyon jó élmény olvasni, bár arra még nem volt példa, hogy egy fejezetnél megálltunk volna. Mindig jött, a "csakmégegyutolsótlééééééécccii". Ennek pedig kizárólag vészhelyzetben tudok ellenállni. (Csak nehogy erre a fiúk is rájöjjenek.) A könyv mérete alapján is gyerekkézbe simul, önálló lapozgatásra is tökéletes, ezenkívül figyelemelterelő hisztigyógyításban is bizonyítottan megállja a helyét.
Kiemelhetnék kedvenceket, de az az igazság, hogy mindegyik mesének megvan a maga öröme, szépsége. Ami összefogja ezt a mesefüzért, az a történetekből áradó kedves, meghitt hangulat, az apró örömök, amik a kicsik számára hatalmas gondot jelentő problémákon is átsejlenek. És a bizonyosság, hogy nincsenek egyedül, mert a világ színes és kedves is tud lenni, jó könyvekre pedig időnként a legváratlanabb módokon bukkan az ember.
