Pár hete megharapott egy kutya. Bevallom elég sokkoló és fájdalmasan ijesztő élmény volt. Ami viszont utána következett, azon nem is értem miért lepődtem meg. Felnőttek, gyerekek, mindenki a kutyára volt mérges. Persze közvetlenü a tett után nekem is össze kellett szednem magam, hogy emlékeztessem P-t, a kutya a természetének megfelelően cselekedett.

De mi a megoldás? Elsősorban a megfelelő hozzáállás kialakítása. Hirtelen lendületből a legjobb helyre fordultunk útmutatásért: az idén gyermekkönyv kategóriában Aranykönyv-díj nyertes Szeretem a kiskutyám folytatásához,  ami a Gyógyítsd meg a kiskutyám címet viseli. De csak azért, hogy nagy lendülettel szaladjunk vissza a könyvtárba és (újra)elolvassuk az első kettőt is. 

Nem árulok el nagy titkot, hogy a közönségkedvenc Pásztohy Panka illusztrációit mi is imádjuk. Minden rajzából sugárzik a szeretet, a meghittség és a gyermekolvasók felé áradó törődés. Ennek ékes jeleként az én kisebbik olvasóm, aki sokkal nehezebben marad meg egy könyv mellett, mint a nagyobbik, amikor ezt a könyvet (sorozatot) olvastuk osztatlan figyelemével ajándékozott meg. Ezért ha még nem ismernétek Pitypang és Lili történetét, vessétek bele magatokat, igazán megkapó élmény. A könyveken rögtön látszik, hogy a tartós szeretet jegyében készültek. A nagyalakú, keményborítós kötésben megbújó, egész oldalt betöltő, színes rajzos-mesés kötetek, ahol a kép és a szöveg is ugyanolyan hangsúlyosan fontos  nem túl gyakoriak (kivéve a böngészőket ugye, de az megint más műfaj), így külön örültem, hogy ilyen szépséget forgathatunk.

A harmadik részben a két barát élete új szakaszába lép: mindketten iskolások lesznek. Lili első osztályos, Pitypang pedig kutyaiskolás. Sajnos Pitypang iskolai pályafutásának íve elég hamar megtörik, mert egy üvegszilánk csúnyán elvágja az egyik tappancsát. Így aztán bekövetkezik a minden kutyatulajdonos számára legszomorúbb pillanat: Lili szenvedni látja kis kedvencét. Természetesen nem veszi könnyedén az esetet, de ott van apu (Yorrick pólójában :D), és végül anyu is megérkezik, hogy együtt vigyék el a sérültet az állatorvoshoz. A doktornéni nagyon ügyesen elmagyarázza Lilinek, hogy mi vár most kis barátjára. Míg Lili izgatottan várja Pitypang hazatérését, természetesen elmeséli az osztályban a történteket. A tanító bácsi (végre! és köszi!) rettentő jófej módon nem leteremti a kislányt, amiért másfelé viszi el a tanóra irányát, hanem elkezdenek beszélgetni arról, hogy az embereknek a szemetükről is felelősségteljes módon kellene gondoskodniuk, hiszen ellenkező esetben komoly következményekkel járhat a gondatlanság. Az osztály pedig elkezdi tanulmányozni az újrahasznosítást. Bevallom, a dolgok eme fordulata picit váratlanul ért. Szívesen olvastam volna arról, hogy miért érdemes kutyiskolába járniuk a kiskedvenceknek, de talán a következő részben ez is kiderül. Tetszett, hogy a szerző és a tanító bácsi az újrahasznosítás kitérőnek tűnő kiruccanása után visszakanyarodott az állatokhoz és végül eljutottak egy állatmenhelyre is. A gyerekek őszinte nyitottsága és kedvessége, amivel az elesett, menhelyi állatok felé fordultak szívet melengető. 

Ami a szöveget illeti, mindhárom kötet tökéletesen jól szabott. Nagyon okosan, egyszerű és a célnak megfelelő szavakkal közvetíti  az ismereteket. Olvasás közben, szinte magától alakul ki a törődő odafigyelés, a gondjaira bízott kis élet felé táplált felelősség, gondoskodás. A könyvek végén található fontos tudnivalókat tartalmazó listáknak nagyon örültem, egyszerűen és látványosan foglalja össze a leglényegesebbeket. Az illusztrációkat természetesen csak dicsérni lehet. A jókedvet árasztó színektől kezdve, a borító belső oldalán végigvonuló tappancsokig (arra emlékeztek, hogy a második részben a hátsó borítón találkozik össze a kutyus tappancsa a kislány lábnyomával -ennél édesen beszédest hirtelen nem is tudok elképzelni), a szívet facsaró kerekesszékes kutyuson át, a gyermekük felé ténylegesen odaforduló szülők mind részei ennek az otthonos és szerethető miliőnek. Akik követik a szerző Facebook-oldalát sejthetik, hogy saját családjukból is belevitt néhány kedves jellemvonást a szereplőkbe.

Pásztohy Panka nemcsak illusztrátorként, de íróként is megállja a helyét. A sorozat minden része számtalan fontos beszélgetés kiindulópontja, elsősorban a felelős, gondoskodó állatartásról, ami nemcsak a kutya-ember kapcsolattól színesedő lelkivilág miatt nyújt örömöt. Egyetlen "hátrányuk", hogy azonnal elindult a 'legyen a nagykutyánk mellé még egy kiskutyánk' kezdetű kampány. Aztán ahogy másodjára is el- és átolvastuk a könyveket, megbeszéltük a kutyás tudnivalókat, a fiúk is belátták, hogy egy ekkora felelősséghez talán még nekik is nőniük kell. Addig pedig kiskutya helyett ott a polcon a kiskutyás könyv. Én pedig kincsként dédelgetek minden olyan pillanatot (könyvet), ami alkalmat teremt arra, hogy egymásra figyeljünk, együtt legyünk. A rohanó napokban nem tűnhet fontosnak némely apró probléma, de az biztos, hogy a gyerekek bizalmának megszerzéséhez egy-egy ilyen beszélgetés kitűnő módszer.