Talán másfél héttel a szülés után vágott  gyomorszájon a felismerés, hogy mostantól -többnyire- az én felelősségem lesz nemcsak az, hogy a kezemben tartott újszülött életben maradjon, de testben és lélekben épen megérje a felnőttkort. Örömmel jelentem, hogy az évek múlásával, a testvér születésével a nyomás enyhült és nyilván én is rutinosabb lettem. De azért mindig összeugrik a gyomrom, amikor rázós témák kerülnek elő. Pánik helyett, a rossz élményeket MEGELŐZENDŐ vettük kézbe Lili és a bátorság című mesekönyvet. A könyv számtalan erénye mellett úttörő a témában, hiszen -tudtommal- az első olyan, ami a szexuális abúzus megelőzését mesésen dolgozza fel.

Kezdjük a végén. Minden tiszteletem az alkotóké, amiért mind tartalmilag, mind pedig formailag ilyen magas szintű, átgondolt és gyönyörűen kivitelezett alkotás lett munkájuk gyümölcse. Összeszedi a témában releváns kérdéseket, fontos mondanivalókat. 

Mielőtt felolvastam volna P-nek -tekintve, hogy elég vékony jégre visz a téma- elolvastam magamnak (ezt a szerzők is javasolják). A mese előtt és után szülőknek szóló és kivágandó útmutatót találunk. Bár minden zsigerem tiltakozik egy könyv szétnyírása ellen, most azonban elkerülhetetlennek tűnik, mert a mese a gyerekeknek szól, a tájékoztató viszont egyáltalán nem. Ebben a részben a felolvasás ütemezéséről illetve magának a mesének a céljáról olvasunk és jó is, ha komolyan vesszük. 

 Tartalom

Lili egy cirkuszban él anyukájával, a kötéltáncos, bűvész-segéd Cirkusz Királynőjével. Természetesen a kislány minden vágya, hogy egyszer majd édesanyja nyomdokaiba lépjen. Gyakorol is szorgalmasan, de a nagy napon, amikor bemutatná produkcióját, annyira megrémíti a zord és mindig nagyon szigorú igazgató, hogy elmenekül. Rettenetes csalódottságában a mindig bartáságos Bűvészhez fordul, aki estéről-estére varázsdoboza segítségével el-, majd visszavarázsolja a kislány anyukáját. Nyilván nem nagy kunszt egy olyan varázsigével előállni, ami Lili rettegését elűzi. És a kedves, aranyos Bűvész most sem hagyja cserben. Igazi arcát csak a varázsládába sötétjében tapasztalja meg Lili. 

Igazán jó ötlet, hogy a főszereplőt egy ilyen mesés, a gyermek számára vonzó, várzslatos környezetbe helyezik, hiszen könnyen azt gondolhatnánk, hogy az álomvilágnak tűnő cirkuszban nincs helye rémálomnak. Ezzel is megdöntve az alapvetően téves hiedelmet, miszerint csak elhanyagolt gyerekekkel esik meg az abúzus.

A mondanivaló egésze szempontjából szintén sokatmondó megoldás, hogy az elkövető nem a kisgyerek számára ijesztő, szigorú, a cirkuszi alkalmazotakkal gyakran morgó felnőtt követi el, hanem az, aki a szülővel szemben titoktartást követel tőle. Lili története végül úgy végződik, akár egy tündérmese. A jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik. Ez az elem megint azt erősíti -nagyon helyesen- a hallagatóságban, hogy baj esetén a megbízható felnőttbe (jelen esetben a szülő) vetett bizalom többszörösen megtérül. Még akkor is, ha egy olyan eseményről kell beszámolni, ami a gyereket természetes szégyenérzettel, félelemmel tölti el. Szülőként azért tartom fontosnak, hogy mindezekről a mese segítségével mert hiába az intő szó, a többször elismételt jótanácsoknak megvan az  rém bosszantó tulajdonságuk, hogy nem tapadnak meg a hallójáratokban. A mesék viszont átkúsznak a képzeletbe és sokkal valóságosabb képeket produkálnak, mint bármely intelem. (Emlékeztek pár évvel ezelőtt arra a kísérletre, amikor egy fickó -a szülők tudtával és beleegyezésével- odament játszótéren gyerekekhez, akiket megpróbált elhívni azzal a szöveggel, hogy egy cuki kutyust mutat nekik? Elkeserítő volt az eredmény. Miközben a szülők biztosak voltak benne, hogy a gyerek nem dől be a szövegnek, hiszen otthon erről már kioktatták.)

Nekem fiaim vannak, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne kellene tisztában lenniük azzal, hogy hol vannak az érintések, a titkolózások határai. Emlékeztek Kertész Erzsi: NEM mese című könyvére, amiben a főszereplő megtanul nemet mondani? Persze eme kényes témára nem tér ki a könyv, de mégis témába vágó megtanítani a gyerekeinknek, hogy vannak pillanatok, amikor nemet kell mondani. Susan Forward -A mérgező szülő c. Könyve abúzusról szóló részében is azt hangsúlyozza, hogy az általános gyereknevelési elvek  egyike a feltétlen engedelmesség a felnőtt felé. Így sok gyerek, még ha érzi is, hogy amire a felnőtt kényszeríti helytelen, képtelen arra, hogy nemet mondjon.

 A forma

Lili meséje nagyon jó alapot teremtett arra, hogy ezt a nehéz témát körbejárjuk. A történet egyes epizódjai jól lefestették a kisgyermek ijedelmét és zavarodottságát, így könnyű volt beleélni magunkat a helyzetébe. A szorongást követő feloldás pedig jókor és a belső feszültséggel arányosan érkezett el a végén, ami megerősítette a tudatot, hogy baj esetén az egyetlen megoldás a segítségkérés. Nem kis része van mindebben Varsányi Pál kíváló illusztrációinak. Rajzainak világos, pasztell árnyalatú színei megnyugtató, biztonságos hátteret vonnak Lili köré, csakúgy, mint a figurák és a környezet lekerekített formái. Még a rázósabb részek sem felkavaróak, inkább csak megfelelő mértékű feszültséggel töltenek el. Így az olvasók fantáziájába sem vad, ijesztő színekkel épül be a történet.

Ahogy a bejegyzés elején is írtam Lili és a bátorság egy nagyon átgondolt, kidolgozott történet, amin érződik a komoly szakmai hozzáértés és a gyermekek lelkivilágát előtérbe helyező hozzáállás. Jó volt kézbe venni és elolvasni.