Mia és Carlo, a macskamedve első kalandjának utózöngéjeként 15 percet álltunk az állatkert vonatkozó kifutója előtt, hogy lecsalogassuk az ottani lakót a legmagasabb fa tetejéről. Mindhiába. A fiaskó azonban nem szegte kedvünket. A folytatást, Mia és a Carlo legújabb, mesés kalandjait már az autóban elolvastuk.

A két jóbarát egyedül marad otthon, míg Mama bevásárol. Mivel nem szeretnének semmi butaságot csinálni, ráveszik a gyerekszobai ágyelőt, hogy repülési tudományát csillogtassa meg és segítsen felfedezni a lakást, konkrétabban a konyhai kekszes dobozt. Az eleinte nyakaskodó textília végül kötélnek áll és együtt még a városba is kimerészkednek, hogy Mama körmére nézzenek. Visszafelé csak néhány galibába kerülnek, de Mia okos kislány, aki gyorsan feltalálja magát.

A második részben két mese fonódik össze. Az első a repülőszőnyeges kaland, a második pedig Carlo hencegése esti meséje. Az első kötet után azt hittem nem nagyon lehet már aranyosabbat kitalálni, de azt hiszem, hogy a folytatás még cukibbra sikerült. Biztosat persze csak a harmadik rész után tudnék mondani.

A legjobb értelemben véve gyerekes történet. A két pisze orrú, kerek pofijú jóbarát ártatlan kis kalandjai az álmodozás és a fantázia határán mozognak. És ehhez nem kell sem gügyögnie, sem szirupot csepegtetnie. Weigelt jól alakította ki a karaktereket. Carlo néha pökhendi, gyakran házsártos, és alkalomadtán hencegő macskamedve hóbortjai Mia kedves szelídségével párosulnak. Kettejük jelleme közötti különbözőségekből fakad a történet bája.

Nagyon szeretem Tuorlonias harmonikus képeit. Lekerekített formáival és megnyugtató színeivel egy biztonságos világot tár elénk. Rajzainak sárgás színárnyalata a napfény boldogságát idézi, tetézve ezt az olvasólámpák fényének megnyugtató bizonyosságával. 

A macskamedve és a kislány barátsága a plüssállatok gyermeki képzeletben megelevenedő varázslatos lehetőségeiről tanúskodik. Ezért is nagyon szerencsés Weigelt témaválasztása, mert melyik gyerekszobában ne lenne egy-két plüss, akikkel végtelen mennyiségű fantáziajátékot lehet kitalálni, vagy Mia és Carlo barátságának mintájára továbbálmodni a mesét? A kivitelezés is igazán tetszetős. Egyszerű, könnyen érthető és követhető mondatai kedves és aranyosan okos tartalmat hordoznak. Minden szempontból szerethető, óvodás korúaknak ideális miliő. (A fordítás Nánási Yvette figyelmes munkája.)

A mese záró mondataiban Carlo kiszól az olvasóhoz, felvillantva a lehetőséget, hogy meséket nemcsak Mia és macskamedvéje barátságáról lehet szőni, hanem bárki másról. Tálcán nyújtva a lehetőséget az olvasó számára, hogy saját különleges plüssbarátjával tovább álmodjon egy másik történetet.