Tom Gates negyedszerre tért vissza újabb, (Többnyire) Zseniális ötleteivel, Liz Pichon pedig az 5.F-es srác gazdagon rajzolt naplóregényével.

Azt már most muszáj leszögeznünk, hogy Tom még mindig megosztó személyiség. A gyerek alapjáraton imádja és talán mondanom sem kell, de teljesen rácuppant a grafikus regény műfajára. Odavan ezekért a mozgalmas rajzokkal telített oldalakért, a vicces megjegyzésekkel és humoros epizódokkal tarkított lendületes világért.

Szülőként viszont komoly részvétet ébresztenek bennem Tom viselt dolgai.  A srác még mindig elég szemtelen a felnőttekkel, a nővérét is elég csúnyán zrikálja, az iskolából rendszeresen elkésik, míg a házi feladat, vagy az órai munka (ha már itt tartunk) számára olyasmi, amit meg kell úszni. Például rajzolással, de gyakran a zenekaruk az EbZombik újabb plakátjának/videoklipjének/fellépésének gondjai terhelik. Mondjuk ki, Tom egy igazi kis surmó. De tud valami nagyon fontos trükköt. 

Adja magát a kérdés, hogy mindezek fényében kell-e az én gyerekemnek, akinek amúgy is egészen fejlett és főként sajátos elképzelései vannak, még több ötlethez jutnia? (Hogy csak egyet említsek a kevésbé idegesítő új szokások közül: mostanában épp fordítva visel ő is, és az öccse is néhány ruhadarabjukat.) De! Szemtelenebb lett Tom Gates miatt a gyerekem? Nem. Többet froclizza az öccsét? Ha igen, akkor egészen profi lett, mert nem vettem észre. Megírja a házi feladatát? Egyértelmű. Örömmel falta az ifjú titán kalandjait? Kétségtelenül. Sőt, újra felfedezte az előző részeket is.  

Vagyis Tom Gates elérte a célját, teljesen beszippantotta Liz Pichon burjánzó ornamentikája és végtelenül szórakoztató pillanatokkal ajándékozta meg P-t. Ahogy annak idején Doktor Proktor pukipora sem okozott gázos pillanatokat, Tomnál is azt látom, hogy az egyébként jól nevelt gyerek képes különbséget tenni és megtalálni a határokat. Még akkor is, ha Tommal összekacsintanak a szülők és elvárásaik ellenében. De ennyi huncutság  belefér. 

Tom naplója ezúttal is sok olyan gyerek számára fog kellemes könyvélményt okozni, akiket nem érintett (még) meg a betűk világa. Pezsdítő és már első ránézésre is vonzó Pichon könyveinek látszólagos összevisszasága. A történet könnyed, nevetős és ahogy eddig, most is a felhőtlen szórakoztatás áll a központban. A szerző ezúttal beleépített néhány helyes kis könyves játékot, mint például a lapok pörgetésétől életre kelő táncoló bogárka.

A fordítást ezúttal is Dragomán Gábor gondos munkája.