Alig léptünk ki Ábel csodálatos liftjéből, máris beszállunk egy másikba, melynek kezelője szintén rendkívül megbízható barátunk: Roald Dahl. Utasai között pedig olyan nevek vannak, mint Charlie Picur, aki egy szédületes utazásra hív Wonka úr csodás üvegliftjébe.
Mindig amikor azt hiszem, hogy most már igazán hátradőlhetek, ami P-t és a könyveket illeti, rá kell jönnöm, hogy bőven van még miért küzdeni. Kiskamaszom a maga titkos rendszere szerint, kiismerhetetlenül válogat. Ha valami nem nyeri el első pillanatban a tetszését, akkor képtelenség jobb belátásra bírni. Vagy túl közeli rokonként nekem nem hagyja magát. Roald Dahl neve azonban jól cseng és kellemes élményeket idéz. Nemsokára két éve lesz, de még T is emlékszik (pedig akkor még igazán kicsi emberbab volt) arra az Instagram posztra, amikor a lombházba frissen installált emelőszerkezet segítségével egy ősrégi kosárban érkezett meg a Barátságos Óriás. 
Charlie belépője nem volt ennyire látványos, csak a csendből és a hintaágy nyikorgásából tudtam, hogy elmélyült olvasás van folyamatban. (És legyek résen, hogy a házi tényleg elkészült-e. Igen.) Wonka úr különleges üvegliftjében a az újdonsült gyártulajdonos és kompániája először egy röpke űrutazáson vesz részt, melynek során megmentenek több tucatnyi embert és egy űrállomást. És hol van még a nap vége! Majd a Földre visszatérve a csokoládégyár elképesztő bugyraiba merülnek, mindenféle csodaszereket után kutatva, a végén még az ágylakókat is megpróbálják kicsalogatni fekvő helyzetükből.
Mindig ellágyulok, amikor olyan könyvekkel találkozom, amik nem a rajzok miatt ragadják meg a gyerek fantáziáját, hanem maga a történet kapja fel és szédíti magába az olvasót, hogy eszébe se jusson letenni a kezéből. Ezekben a könyves utazásaiban bízom, hogy később is eszébe jutnak majd ezek a magával ragadó élmények és keresni, kutatni fogja az újabbakat. De mindenekelőtt vadul és őszintén remélem, hogy a Charlie-hoz hasonló könyvek újra és újra le fogják győzni, vagy legalábbis versenyképesek lesznek a képernyők világával. Természetesen az egész annyira jellemző Dahl-ra. A szórakoztató és végtelenül lökött versikék, a pörgős események, a váratlan hajtűkanyarok, a szereplők kontrasztja egymáshoz, és a hétköznapi valósághoz képest magukért beszélnek. (A fordítás Borbás Mária stílusos munkája.) Kész lélekfitnesz.
Talán az üveglift nem haladja meg a Charlie kalandjait a csokigyárban, de mivel az első rész eddig kimaradt az olvasmányaink közül nem volt összehasonlítási alapunk. Cserébe viszont hiányérzetünk sem, csak a kíváncsiságunkat csiholta fel, hogy megtudjuk mi vezette a díszes társaságot a liftbe.
