Közeledik a gyereknap, utána a vakáció itt az ideje feltankolni könyvekkel. Annie M. G. Schmidt magyarul nemrég megjelent Ábel és a repülő lift című meseregényével mostmár minden korosztály bőségesen talál kedvére való olvasmányt a holland szerző könyvei között. A legkisebbek Janó és Janka kedves történeteit, a nagyobbakat Szutyoksári és Titi szórakoztatja, míg a nagy ovis, kisiskolás csapatot képzeletét Viplala, Oti és most már Ábel ragadják meg.
Ábel esetében már cím is kalandillatot áraszt, így a felolvasó felnőttet sem kell (sokat) nógatni, hogy csakmégegyfejezetet kezdjünk el.
Az iskolát éppen befejező Tutaj Ábel, jobb ötlet híján beáll az újonnan nyíló ködösparti KONTY áruház liftes fiújának. Csak annyit tud biztosan, hogy kalandokra és a nagyvilág megismerésére vágyik, amihez -mint utóbb kiderül- a KONTY áruház liftje a lehető legalkalmasabb hely. Első munkanapján, kíváncsiságának engedve megnyomja a magát olyan vonzóan kellető zöld üveggombot. Saját és útitársai legnagyobb meglepetésére a lift őrületes tempóban felszáll a sztratoszférába. Ezzel kezdetét veszi a négy utas, Ábel, Laura a gimnazista lány, Csalogány kisasszony az ének tanár, és Trampli József molyirtó árus világ körüli útja, ami kontinenseket átszelő elképesztő kalandokat tartogat.
Schmidt ismét egy egyszerű, a legtöbb gyerekben megfogalmazódó gondolatból (mi történne, ha a lift nem fogadna szót?) kerekített egy izgalmas kalandregényt. Ábelék belebonyolódnak egy rakás félreértésbe, zűrbe, szembetalálják magukat egy csomó kihívással, amivel együtt küzdenek meg. De többnyire persze a gyerekek találékonyságának köszönhetően kerekednek felül a nehézségeken. Ez is egy olyan vonása Schmidtnek, amiért nagyon szeretem a könyveit. Magától értetődő természetességgel emeli a gyerekeket a felnőttekkel egy szintre, míg utóbbiakat mértékkel ugyan, de kifigurázza. (Csalogány kisasszonynak például képtelen elvonatkoztatni attól, hogy nincs a liftajtón függöny.) Ezúttal hősei idősebbek mint Oti, vagy Titi, de egyáltalán nem olyan felnőttesek, hogy akár egy 5 éves ne tudna közösséget vállalni velük. Ábel kalandvággyal párosuló találékonysága, racionalitása, Laura barátságos és vidám természete, Csalogány kisasszony anyai máskor pedagógusi okfejtései és Trampli úr tévelygései számtalan alkalommal csaltak mosolyt a szánkra.
Ami a meséket illeti, az általános rendtartás az, hogy először olvasunk egy kisgyerek mesét, aztán egyet a nagyobbnak. Mialatt a másik korosztálynak szóló könyv van “terítéken” gyakran tüntet távollétével az épp várakozó delikvens. Ezúttal azonban senki sem tágított a szoknyám mellől, és talán ez a mozzanat mutat rá a legjobban Schmidt meséinek lényegére: ezek a történetek mindenkinek és mindenkihez egyformán szólnak.
Felépít egy érdekes, változatos kalandokban, humoros helyzetekben, karakterekben bővelkedő világot. Az eléjük állított buktatókon, akadályokon a főszereplők józanságukkal, optimista hozzáállásukkal juthatnak át. Mindezektől barátságos, időnként meghitt, de mindenekelőtt ellenállhatatlanul érdekes hangulat kerekedik.
Az illusztrációkat jegyző Thé Thong King fekete-fehér képei gyerekkorunk klasszikus rajzait idézik és remekül hozzák a könyv hangulatát. A fordítás ismét Varga Orsolya körültekintő munkája.
