Minden igyekezetem ellenére is előfordul, hogy véltelenül átsiklom könyvek felett. Épp kikölcsönözték a könyvtárból, nem fogott meg eléggé a fülszöveg, esetleg váratlanul beborítja a gyereket és szőnyeget az epres joghurt (egészen meglepő, hogy egy ilyen kis doboz mikre képes felügyelet nélkül) és elfelejtem felírni a könyvet a listámra. Van ilyen. A tiszta szőnyeg előtt tisztelegve jöjjön most három felfedezettem, amik ugyan nem nyomják el a szőnyegtisztító zaját, de azért sokszor és örömmel hallgatjuk őket.

Gryllus Vilmos -Tóth Krisztina: Dalok reggeltől estig

A napi rutin kialakítása, bármennyire fontos is, egyáltalán nem könnyű. És akkor még nem beszéltünk az olyan vis maior esetekről, amikor cipőt/ruhát kell venni, vagy ismeretlen helyekre látogatunk. Esetleg egy egészen ócska szerda reggelre ébredtünk és ennek minden súlya ííííígy húúúz vissza az ágyba, pedig már 12 perce fel kellett volna öltözni és fogat mosni. Sorolhatnám még, de úgyis tudjátok miről van szó. Csak finoman jelzem, hogy nem vagytok egyedül! 

Ahogy azok a családok sincsenek, akik az autizmus valamilyen spektrumába tartozó gyermeket nevelnek. Tóth Krisztina költő, Megyeri Annamária illusztrátor és Gryllus Vilmos költő/zeneszerző ugyanis a SYMBIO, autistákat támogató egyesület felkérésére öntötte versekbe, képekbe és zenésítette meg a reggeltől estig tartó rutint, amibe belefért az illedelmes viselkedés a tömegközlekedési járműveken, kéz- és fogmosás, a bátorság témaköre.

Szerethető, fülbemászó és reggeltől estig dalolható a könyv hanganyaga, hiszen szinte minden esetre találunk megfelelő verset, éneket. Tóth Krisztina örökérvényű bölcsessége is nemzedékekre velünk marad, mely szerint “sapka sál, sapka sál, elkerül a fagyhalál”. Persze ehhez kell a Gryllus Vilmos energikus és vidám előadásmódja is, de kell is ennyi vidámság és huncutság, hogy átvészeljük az emelkedőket.

Illusztrációnak színvilága és a lekerekített formavilága kiegyensúlyozott és nyugalmat áraszt, igazán átgondolt, szép munka. Sokat segít, hogy vannak oldalak (valamiért ezek közül egyet sem sikerült lefotóznom), amiken egy mutatók nélküli órára mindenki berajzolhatja, hogy mikor végzi az adott tevékenységet.

Nem állítom, hogy a hétfő reggeli kínlódós felkelésre azonnali gyógyírként szolgál, de a tanév vége felé közeledve ennél közelebb már nem kerülünk a fájdalom- és zökkenőmentes rutinok elvégzéséhez. Amiért engem különösen megérintett ez a képes-dalos album az, hogy tényleg BÁRKINEK szólnak, szólhatnak.

A Dalok reggeltől estig megmutatja, hogy talán több közös van bennünk, mint ami elválaszt egymástól. Mindegy, hogy nehéz napnak, hisztikorszaknak vagy valamilyen szindrómának hívjuk.

Rutkai Bori Banda: Űrdöngölő

Rutkai Bori ismét színeset-szagosat cifrát és ritkát álmodott. A tizenöt dalt tartalmazó verses dalos könyve egy kalandos űrutazásra invitál. A kirándulás során eljutunk havas tájakra, bandzsa elefántokkal és hablevest kafirtyoló vízilovakkal kerülünk közelebbi ismeretségbe. 

A könyv illusztrált oldalairól is ugyanaz a féktelen energia és vidámság kacsint vissza, mint a dallamvilágból. Ahogy a mi nappalink is mindig hangos, úgy az űrcsűrben nincsen csönd (micsoda fülbemászó sorok!), a dalok és a versek is tele vannak életigenléssel, lendülettel. És melyik gyerek ne tudna kapcsolódni ezekhez, hiszen alapjáraton tele vannak a gyerekeink is energiával. Hobbihalandzsázó, szavakat kiforgatók számára külön öröm szereznek majd Rutkai Bori nyelvi zsonglőrködései. Bár bevallom én ezeket a verseket felolvasni nemigen tudom,  mert akaratlanul is átveszem az éneklés ritmusát, lüktetését, úgyhogy inkább hallgatjuk és elmerülünk a képek színes kavalkádjában.

Az Űrcsűrdöngölés vidám időtöltés -mondd csak ki egymás után nyolcszor és egy röpke szösszenetre bepillanthatsz, hogy milyen érzés ezekkel a dalokkal csűrni-csavarni a délutánt. 

Kaláka és Gryllus Vilmos: Muzsikáló madárház

A kötet dalai, versei sokak számára ismerősek akik rendszeresen hallgatják a Kaláka és/vagy Gryllus Vilmos dalait, hiszen többségük megjelent már más albumok részeiként. 

A madárház  különleges tollas gyűjteményben tizennyolc énekes, vízi- és költözőmadárról olvashatunk/énekelhetünk. A könyvben minden dal előtt egy pár soros ismertetővel, etetési tanáccsal lát el a szerző. Mióta (anyósom szerint) teljesen ésszerűtlenül de (szerintem) minden kényelmet kielégítően berendeztük a teraszt és T megkapta karácsonyra a hőn áhított gukkerját (imádom, hogy ilyen elképesztően klassz ötletekkel áll elő) rendszeresen lessük a kerti vendégeinket. Már felfedeztünk három fészket és P végre alkalmat kapott, hogy aktivizálja az ebben az évben szerzett, de idáig tengődő környezetismeret tudását, hogy felismerjen néhány madarat.

Bár egyetlen olyan dal sem volt, amit ne ismertünk volna korábbról (ez van, nagy Kaláka/Gryllus Vilmos rajongók vagyunk), de ez a kis könyvszépség akkor is remek vétel volt. Timkó Bíbor mesés rajzai, az élénk és pasztell színek váltakozása, az ízléses színhasználat csodásan gyönyörű látványt nyújt. Látszik, hogy az illusztrátor odafigyelt, hiszen a kevésbé látványos tollazatú madarakat is üdítően színes háttér elé álmodta. Nem unom meg nézegetni.