Egy könyv sikere legalább annyira múlik a felkészült, jó érzékkel rendelkező fordítón, mint magán a “nyersanyagon”. Izgatottan  és egy nagy adag kíváncsisággal vettem kezembe Ruff Orsolya első önálló kötetét, A zöld macska titkát. Hiszen (több más regény mellett) neki köszönhetjük a szívünkhöz gyorsan utat találó Fülemüleerdő titkának magyar hangját.

Töretlenül tart a térkép-mániánk. Csupa jót ígért, amit a fedlap alatt találtunk

A helyszín ismét egy erdő, közelebbről a Lármás Rumli névre hallgató tejivó kocsma, ahol a hangulat azonnal drámaivá változik, amikor kiderül, hogy az erdőben találtak egy kislányt. A Hét Dombon inneni területeket ugyanis az utóbbi időben egyre többször éri menyéttámadás, így érhető módon minden ismeretlen veszélyt jelenthet az itt élőkre. A pánik elkerülése érdekében Minuta (sün)elnök úr kénytelen bezáratni az idegent. 

Eközben (természetesen a legnagyobb titokban) kibontakozóban van egy fondorlatos terv (mert ezeknek a rejtély teszi a legjobbat). Kivédéséhez az erdő minden lakójának az összefogása, egy nagy adag szerencse, bátorság, titkos átjárók ismerete, rejtélyes versikék és a talányos zöld macska titkának megfejtése is elengedhetetlen.

Izgalmas és fordulatos nyárindító olvasmány. Eredetileg P-nek gondoltam felolvasni (nehogy úgy érezze, hogy kimarad a gondoskodás ezen formájából), de hamar bekapcsolódott a műkedvelő T-is, aki nem szeret lemaradni az olyan jóízű nevetésekről, amiket például a butácska, de becsvágyó Pokoc nyomozó nyelvzagyvái vagy Süti bácsi szándékos nyelvi játszadozásai gerjesztenek. Így lesz a Lármás Rumliból -Lárvás Krumpli, Zizikéből-Zsizsike. 

Általában hálás téma az állatmese. Sok lehetőséget rejt, nemcsak a változatos és színes karakterek tekintetében, de azért is, mert könnyű velük sorsközösséget vállalni. Mindenki talál magának kedvencet a talpraesett macska, bátor vidrasrác, habókos sün, és belevaló cickány között. Az ehhez hasonó sokszereplős regényeknél nem kevés múlik azon, hogy a karakterek mennyire élesen elválaszthatóak egymástól. Az eligazodást szerencsére segíti a könyv elején böngészhető rajzos bemutatkozó rész, ahol legjellemzőbb tulajdonságaiknak köszönhetően könnyen elhelyezhetünk mindenkit a történetben.

Ruff Orsolya fordítóként eddig is nagyon jó munkát végzett, első önálló kötetét is remek arányokkal álmodta meg. Színes karakterek tarkítják, izgalmakban sincs hiány, ugyanakkor a barátságos hangulatnak köszönhetően a megoldandó krízisek, a jó és a hitvány küzdelme inkább felcsigázzák, mintsem felzaklatják a hallgatóságot. Mindezt könnyen olvasható és élvezetes szöveg kíséri. A kalandok és apróbb rejtélyek mellett én szeretem, amikor egy gyerekkönyvben érződik az a bizonyos biztonsági háló, amikor bár izgulunk, de azért tudjuk, hogy a végére úgyis minden elrendeződik. Úgy csúszott nekünk ez a meseregény, mint a Lármás Rumliban a mézes tej! És azt kell mondjam, hogy nagyon jó volt egy ilyen kedves, családias hangulatú történettel megérkezni a nyárba. A befejezésben nyitva hagyott kérdésekből az is sejtethető, hogy érkezik (valamikor) a folytatás. Mi várjuk!

A harmonikus borító láttán azt hittem, hogy Megyeri Annamária belső rajzai is színesek lesznek. Ahogy egyre jobban belemerültünk az erdő és a történet sűrűjébe, beláttam, a fekete-fehér rajzok sokkal illőbbek a történethez. Kedves és élénk ez a mese, jobban esik ha a mi fantáziánk színezheti ki a képeket.