Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

Lucy Strange: A fülemüleerdő titka

2018. március 15. - palinta77

img_8752.jpgAz elsőkönyves Lucy Strange jött, látott és rabul ejtett A fülemüleerdő titka c. könyvével. Angliában járunk 1919-ben.

A történet középpontjában Henrietta (családtagoknak Henry) áll. Családja nemrég költözött Londonból egy tengerparti falucskába, miután az előző évben egy tragikus tűzvészben meghalt Robert bátyja. A család, az újszülött Malackával együtt (idegeneknek Roberta) keresi a gyógyulást. A Reményház úgy tűnik pontosan az, amire szükségük van. 

img_8900.jpg

Amikor az apa, élve a felkínált munkalehetőség nyújtotta menekülési lehetőséggel hamarosan távozik, a dadus és a helybéli orvos, doktor Hardy gondjaira bízza a családot. A zsírszagot és határtalan becsvágyat árasztó gyógyász megtesz mindent, hogy az édesanyát rövid úton a közeli hírhedt elmegyógyintézetbe juttassa. Henry-ék életére egyre több árnyék vetül a titokzatos sánta férfi és egy bizonyos doktor Chilvers személyében.

img_8757.jpg

A széthulló családja miatt érzett kétségbeesés és tehetetlenség hősnőnket a titokzatos, időnként füstillatot árasztó erdő felé sodorja, ahol vigaszt és talán a megoldáshoz szükséges bátorságot is megtalálja. 

Strange könyve hamisítatlan lányregény, a szó legszerethetőbb értelmében. Olyan történet, amiben vállvetve, dühödten, olykor lélegzetvisszafojtva lehet küzdeni a főhőssel, vagy éppen könnyeinket nyelve örülni a boldog végkifejletnek. Annak ellenére, hogy mai mércével mérve nem történik semmi “különös”. Nem érkezik el a világvége, a pincéből sem bújnak elő a zombik, A legnagyobb zajt egy dühös ajtócsapkodás kelti, és mégis élő, izgalmas, lebilincselő a könyv. A sok kalandregény között üdítő olvasmány A fülemüleerdő titka, mert Strange érdekessé tudta tenni a főhősben dúló lelki viharokat, öntudatra ébredésének útját. És Henry varázserő, vagy más szuperképesség híján kénytelen saját bátorságából, elhatározásából erőt meríteni. Felnőtt tapasztalatainkból tudjuk, hogy vannak helyzetek, amikor félénkségünket leküzdve kell cselekednünk. A kamaszkorra szerintem ez fokozottan igaz, nemcsak az 1919-ben, de száz évvel később is. 

img_8897.jpg

A bájosan ártatlan hangulatot árasztó rózsaszín-kék borító alatt megkapó történet húzódik egy olyan korból, ahol a lányok számára ideális elfoglaltságnak a hímzést tartották. Ebben a környezetben Henry számára hatalmas bátorság szükséges, hogy egy felnőtt -ráadásul orvos- véleményével szemben kiálljon és saját belátása szerint cselekedjen. Szimpatikus, ahogy a szerző eleinte bátortalan főhősét egyre több merészséggel ruházza fel, hogy kézbe vegye családja sorsának alakítását. Időnként akár a racionális felnőttek által lenézett történetekből kölcsönözve az ehhez szükséges erőt.

Ilyen gyönyörű borítót muszáj sok szögből fotózni. :)

img_8755ab.jpg

A világháború utáni évben járva Strange nem feledkezik meg az elszenvedett veszteségekről, de érthető módon a korhangulatból kevés szűrődik át, ami viszont igen, az nagyon jó. A szerző beépített egy mellékszálat, ami a könyv végére szorosan összekapcsolódik az Abott család sorsával. 

img_8760.jpg

Szerettem, ahogy a Lucy Strange nagy gesztusok és negédesség nélkül mesél. (A fordítás Ruff Orsolya munkája.) Van a hangjában valami kellemes lágyság és megnyugtató szelídség.  A fülemüleerdő titka azokra a naplementékre emlékeztetett, amik nem az elmúlást idézik, hanem új kezdetet, bizakodást, reményt hoznak magukkal. 

 

img_8753ab.jpg 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr8913736578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása