Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

Frank Schwieger: Zeusz és bandája

2018. szeptember 18. - palinta77

img_2076.jpg

P nyári olvasmányélményeinek csúcspontját jelentette a HP-sorozat abszolválása. Miután ötször elolvasta az első három kötetet, megszántam és megkapta a többit is, majd (kis túlzással) napokra eltűnt. Okulva az előzményekből, már számítottam a HP-poszttraumás stresszre, így próbáltam idejében felkészülni. Egy magával ragadó, izgalmas és érdekes témájú könyvet néztem ki, Frank Schwieger: Zeusz és bandáját.

img_2098.jpg 

És mondhatom az újratöltött mitológia fényes sikert aratott, a HPPTS-t ezúttal meg sem éreztük. Schwieger, a görög mitológia 24 halhatatlan és halandó hősének ad lehetőséget, hogy saját szavaikkal meséljék el a történeteiket, ferdítések nélkül, csakis a kristálytiszta valóságot.

 img_2080.jpg

Megfordul itt (majdnem) mindenki, akiktől annak idején Trencsényi-Waldapfel könyvében elájultam. Most P-n is ezt látom, ahogy fokozatosan belemerül ebbe az elképesztően pezsgő fantáziavilágba, szinte levegőt venni is elfelejt, mert tudja, hogy egy izgalmas, lenyűgöző és hihetetlenül gazdag bőségszarut tart a kezében. Elég csak azokra a könyvekre, filmekre gondolni, amik a görög mitológiából merítenek. Végtelen lehetőségek és kiapadhatatlan szórakozások forrása, történetek, amik felkavarják a fantáziát. 

 


Mit ad nekünk a mitológia napjainkban?
A szórakoztatáson kívül elsősorban reflektál -igaz, hogy egy sajátos prizmán megszűrve- a mindennapokra. Nemcsak érdekes, lebilincselő olvasmány, de azt is megtapasztalhatjuk, hogy isteni mivoltuk dacára halhatatlan főszereplőinket olykor egészen profán, emberi érzelmek motiválják. Nem mindig ragyogóan csillogó az ő világuk sem. Halandó hőseink viszont elszántan küzdenek, akár az istenek ellenében is. Ahelyett, hogy belenyugodnának a kimért sorsukba, akár a pokolra is alászállnak. Irigykedésre nincs ok, az istenek világra legalább olyan zűrös, mint az embereké (sőt!). A lázadó lányok olvasmányélményeit gazdagítják a mitológiák erős és határozott nőalakjai (úgy halhatatlanok, mint halandók). Kész teleregény.

img_2100.jpg

A hősies küzdelmek mellett a születés-halál, öröm-bánat, az emberi életet visszatérő, ismétlődő körforgására figyelmeztet. Elvitathatatlan navigációs erejük, amiért a mai napig őrzik aktualitásukat. A bizarr lények jövés-menése már csak hab a tortán. Lehetnénk akár az egyik Marvel univerzumban. Szavatosságukat a többezer éves művészeti alkotások és a belőlük azóta is ihletet merítő  újabbak garantálják. 

 img_2101.jpg

Schwieger könyvében mesélőink igyekeznek lekerekíteni történeteiket, szalonképessé téve a fiatalabb olvasók számára (pl. Médeia néhány naturalistább részlet felett elegánsan átsiklik), de nem is elsősorban a részletgazdagságuk, vagy a történelmi hűségük (már ha beszélhetünk ilyesmiről a mitológiák esetében) miatt volt kiskamaszom számára élvezetes olvasmány. Imádta ezeket a kalandos lebilincselő történeteket, amiket a nagyzoló vagány istenek/emberek fecsegő stílusban tártak elé. (Benkő Gitta munkája a fordítás.)

 img_2090.jpg

A magam részéről egy picit rezerváltabban fogadtam az időnként tini drámázásba fulladó szöveget. Kétségtelen, hogy a kiskamaszok stílusában megszólaló szereplők közelebb lépnek a olvasóinkhoz, ha hasonló módon nyilatkoznak. Ennek ellenére én néha túlzásnak, helyenként pedig céltalannak tartottam, hogy ennyire lelazuljanak. Mert ‘denszelnek’, ‘hesszelnek’, időnként ‘luvnyák’ és ‘pofátlan kis senkik’ vonulnak át a színen. Csakhogy a 24 reflektorfénybe kerülő alak egyenként is olyan érdekes, hogy nem látom indokoltnak ezt a hangsúlyosan kamaszos stílust. Ugyanakkor a célt mégiscsak elérte, mert az egyik legszórakoztatóbb könyvnek titulálta P és bejegyzés írásakor immáron harmadszorra is belekezdett az olvasásba. Károsodás tehát nem történet, csak régen voltam kiskamasz. 

img_2094.jpg

Ramona Wultschner illusztráció találóbbak már nem is lehetnének. Vagányak, könnyedek, jópofák és lendületesek. A szereplők bemutatkozó adatlapjai nagyon feldobják a kötetet. Megjelenésükben is inkább gyerekeinkkel, mint velünk keresik a közös nevezőt. Wultschner mindenkit a rá jellemző tárgyak társaságában ábrázol, ez megadja a humoros hangulatot. A képregényszerű rajzrészletekkel és megjegyzésekkel tűzdelt oldalak gondoskodnak a frissességről. A könyv elejét az olvasó is kiderkorálhatja a szereplőkéhez hasonló módon, sorsközösséget teremtve az ókori görögök és a modern ifjoncok között. 

 img_2103.jpg

Vártam már egy ideje, hogy elvarázsolhassam gyermekem a mitológiával (létezik ám folytatás is, hamisítatlan római történetekkel). Schwieger könyve az olvasói visszajelzés alapján telitalálat volt, meghódította a fantáziát.

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr1214247247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

masada 2018.09.19. 09:32:28

Mai csirkes és tuti jó?! Ha ilyen szókinccsel kezd a gyerek nem csoda hogy győzike lesz belőle...

palinta77 · hintafa.blog.hu 2018.09.19. 10:52:17

@masada: Szerintem ha olyan a családi háttér, akkor ez a veszély nem fenyeget. Ahogy annak idején Doktor Proktortól sem lett gázos a gyerek, itt is tudja, hogy hol van a határ. Én inkább csak furcsának találtam ezt a stílust. De a célját végül elérte.
süti beállítások módosítása