Az eddigi játéktörténelmünkhöz képest szokatlan módon két parijátékot választottam a mai bejegyzés témájául. A tavalyi sikereken felbuzdulva, az iskolában újra elindult és kiszélesedett a hivatalos társasjáték-szakkör.  Időszerűnek tűnt, hogy elkezdjek kísérletezni olyan játékokkal, amikhez több szereplőt lehet bevonni. Irány Hellapagos és az Álarcosbál.

Hellapagos

A kísérlet szempontjából is izgalmas társas a Hellapagos: egy balsikerű nyaralás krónikája. A csapat hajótöröttként reked a játékos nevű helyen (Hell=Pokol), ahonnan megpróbálnak a hurrikán kitörése előtt elmenekülni, a csapat által összegyűjtött fából épült tutajon. (Annyi fára van szükség, ahány túlélő van.) 

Megmenekülésükhöz a szokásos cuccokra van szükség: egy tutajra, vízre és élelemre. Nagyjából ezek lefedik a játék során végrehajtható akciókat, ami a hajóroncsban történő kutakodással egészül ki. Ennek is megvannak a maga szépségei, mert a hasznos cuccok mellett, előbukkannak (használt) férfi alsógatyák, Ferrari slusszkulcsok, amik a körülményeket tekintve (is) röhejesen haszontalanok. 
 

A játékban eleinte együttműködve gyűjtünk vizet, halat, fát. Aztán szárazabb napokon, amikor az időjáráskártya a frusztráló nullát mutatja, esetleg a roncsok között sem találunk megfelelő mennyiségű vizet,  megnövekedik a feszültség és ahogy egy ilyen helyzetben elképzelhető a játékosok egymás ellen fordulnak, hiszen a nap (körök) végén enni-inni muszáj, különben oda a túlélés. 

 Egy négyfős játékban 8 élelmünk van és 7 vizünk

Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy fagyűjtés közben mérges kígyók leselkednek ránk. A sérülés kiheverése idején pedig semmilyen módon nem tudjuk segíteni a csapatot. Aki fát gyűjt a zsákból kihalász annyi golyót, amennyit előtte bejelentett. Ha feketét húz, megmarta egy kígyó. Ha fehéret, akkor léptetheti a korongot. Aki a 6-osra elér az feltehet egy tutajkártyát a tábla megfelelő helyére.

Már a szabályolvasáskor nagyon megfogott, hogy a kooperatívnak induló játék egy idő után átcsap(hat) egy nagyon kiélezett, egymással szemrebbesnés nélkül kitolós, kiélezett küzdelemmé. A víz-, vagy élelemmennyiség lecsökkenésekor a játékosok kiszavazhatnak másokat, vagy a pisztoly és lövedékkártyáikkal, akár le is puffanthatnak valakit. Persze a kiszavazás ellen korteskedhetünk, vagy meg is oszthatjuk egy másik játékossal a saját élelmünket, hogy megmentsük őt. De élhetünk olyan szokatlan módszerekkel is, mint a vudubaba feltámasztó képessége. Hja, a trópusokon minden lehetséges.

 Időjáráskártyák. Száraz és esősebb napok, de a hurrikán -az mindig jön

Mélységes örömmel figyeltem, ahogy megindokolták a döntésüket és magamban nevetgéltem, ahogy minden körnél jöttek referálni az új izgalmakról. A konfrontációt eleinte igyekeztek elkerülni, de már a második játéknál kialakultak szövetségek, észrevették, hogy a roncsból kihalászott állandó extra horgászképességet biztosító kártyájuk kíváló tárgyalási alapot nyújtanak.

Okosan kell beosztani a vízkészletet, vannak száraz napok, amikor egy csepp sem gyűjthető

És a leg. Ez volt az első olyan játék, amiben már a tárgyalás, egymás meggyőzése, érvelés is szerepet kapott. Meglepően hamar rákaptak rákaptak az ízére. Nem voltak restek hangsúlyozni a csapatban betöltött hasznukat, vagy kísérletet tettek, hogy megszerezzék a másik pozícióját. (Azért ilyen szituációknál azért kellett még a felnőtt beavatkozás.) A szélsőséges helyzeteket azért minden igyekezetükkel kerülték, de elsősorban nem ezekre, hanem a közösségben működő taktikák kialakítására hajtottak. 

Hellapagos elsőrangú horgászhely

Ha játékos kedvű nagycsalád vagytok, esetleg minimum négyen, de még jobb, ha öten, vagy többen tudtok játszani, akkor nagyon választás a Hellapagos. (Sértődősökkel és ismeretlenekkel azért óvatosan.) Annak ellenére, hogy a játék vége felé, kiéleződhet a helyzet, mi nagyon élveztük. Ahogy az Álarcosbálnál, itt sem éreztük, hogy unalmas, túlzottan repetitív lenne. A sokféle kártyának köszönhetően, a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok, illetve a forgandó szerencse miatt nagyon változatos, lendületes party  játék. A Gigamic-től megszokott gyors, de mégis különleges társas.

Álarcosbál

Ezzel a szépséggel már régóta szemeztem, de ugyebár kellő játékosszám (akár 13 fő is játszhat) hiányában a lista végén kullogott. Pedig a szabályai elférnek egy félbehajtott zsebkendőn, a játékmenet pedig nagyon szórakoztató, minél többet ismételjük, annál inkább. Ha úgy tetszik, a témája is aktuális. Hiszen mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik más tollával, ékeskedtek. Az Álarcosbálban a bíróság komoly következményekkel bünteti az efféle garázdaságot. (Legalábbis akkor, ha fény derül rá.) :)

A négyfős játékban ezek a karakterek vesznek részt 

Jeremy Masson vadul karakteres kártyái egy királyi udvartartás intrikáktól túlfűtött kiszámíthatatlan hangulatát idézik. Mindenki úgy próbál érvényesülni, ahogy tud: váltogatja szerepeit “álarcokat “ csereberél, vagy megpróbál a rendelkezésre állókból anyagi előnyökhöz jutni, és persze szemrebbenés nélkül átverni a többieket. Mindezt azért, hogy elsőként tudjon 13 aranyat összegyűjteni. 

Az eltérő szereplők különféle képességekkel ruházzák fel tulajdonosukat. Ezeket egyébként egy 8 fős játéknál sem okoz nehézséget átlátni, mert a játékosokat segítő kártyán egyszerűen összefoglalták. Ahogy az akciókat is.

Miután az elején megnéztük egymás kártyáit, majd az első négy játékos saját körükben a kártyacsere akcióval összekavarja  (vagy nem) a karaktereket. Választhatjuk ugyanis, hogy az asztal alatt csak úgy csinálunk, mintha megkevernénk (kivéve, ha sikerül a saját eszünkön is túljárni, ami egyébként nem példátlan eset) az elvett kártyákat, amik innentől kezdve már képpel lefelé pihennek a tulaj előtt. 

A játék ezután az előkészületi kör után már a rendes ütemben zajlik. Továbbra is választhatjuk, hogy kicseréljük (vagy nem) a kártyánkat valaki máséval, megnézhetjük a saját lapunkat, illetve bejelenthetjük a saját karakterünket. 

A T. Bíróság nem hagyja szó nélkül, ha kiderül, hogy valaki más köpenyébe bújt

Utóbbi akcióval juthatunk pénzhez. Ha senki nem kérdőjelezi meg állításunkat, mely szerint “én vagyok a király”, akkor a királyhoz tartozó képességet (3 aranyat fizet a bank) anélkül használhatnánk, hogy ténylegesen felfednénk a kártyát. 

Ellenben ha bárki azt állítja, hogy a király márpedig nála van, akkor az érintetteknek (akik ilyen természetű kijelentésre ragadtatták magukat) fel kell fordítaniuk a kártyát. Akinél a kártya volt, az élhet a juttatással, aki viszont tévesen állította, fizet a Bíróságnak 1 aranyat.

Egészen meglepő, hogy 4-5-6 játékos esetén milyen élvezetes káosz tör ki hamarosan. Nagyon gyorsan belezökkentünk a sok kártya(össze)keverésből, a többiek lapjának lenyúlásából és az arany utáni hajszában a legelőnyösebb kártyákért folytatott küzdelemből álló játékmenetbe. Az Álarcosbál működik egyébként két fővel is, de kicsit olyan érzés, mint a 7 Csodát ketten játszani: jó-jó, de azért valahogy nem az igazi. Egyébként meg az olyan helyes mondatokért, mint "én vagyok a bolond", vagy "én vagyok a paraszt" érdemes több játékost összegyűjteni. De vigyázat, ami az Álarcosbál idején elhangzott, az ott is marad! 

Többnyire az elején tett komolysági fogadalmaink ellenére annyit nevettünk -elsősorban saját- bénázásainkon, amit nem is reméltem. Legalábbis a játék fanyarul cicomás kinézete alapján semmit sem utalt erre. 

Nagyon könnyen tanulható, pörgős, egy egyszerű ötletből cifrán szórakoztató játékmenetet hozott össze Bruno Faidutti.  

Ha családi, baráti összejövetelek hangulatát fokoznátok egy kis nevetéssel és izgalommal, akkor itt és itt tudjátok őket az Okosjátéknál beszerezni.

Játékosok száma: 2-13

Életkor: 10+

Külcsín/Belbecs: igényes grafika, jó minőségi elemek / sok szórakozás kis dobozokban

Ára: Hellapagos 5.490 ,- Ft  Álarcosbál 6.290,- Ft