Nyarunk legkedvesebb, legtöbbet ismételt (a fagyizás és a lego mellett) tevékenysége a fémdomborítás volt. Mindent tud, amit szeretünk: kevés anyagigénye, gyorsan tanulható és nem kell hozzá különleges tehetség.
A gondűző babák idején találtam rá erre a Mexikóban (is) virágzó népművészeti formára. Az ‘hojalata’-t, azaz a szegény ember ezüstje, egy flexibilis, nagyon sokféle stílushoz, korosztályhoz, tehetséghez igazodó, könnyen adaptálható tevékenység, amit már az óvodások is könnyen űzhetnek.
Anyagszükséglete nagyon egyszerű, kivéve talán a lakkfilceket, amik egy költségesebb tételt jelentenek. Cserébe -mivel viszonylag kis területen dolgozunk takarékos, hosszú ideig tartanak. Én Sharpie-t használok, mert szeretem a változatos, élénk színeit. De vannak az UNI-nak és az ICO-nak is hasonló termékei.
A lényeg viszont a látványos eredmény, ami már önmagában garantálja, hogy lesz folytatás.
Amire szükségetek lesz:
- ezüst fém (alumínium)lap (lehet eldobható süteményes, vagy grilltálca is) hirtelen itt és itt találtam
- domborító eszköz (akár egy tompa hurkapálca)
- filc
- olló
- dekorgumi, vagy más alátként szolgáló anyag
A fémlapból vágjátok ki egy akkora darabot, amire dolgozni szeretnétek. A fémlap alá tegyetek egy darab dekorgumit, úgy könnyebb dolgozni. Majd az egyik oldalára vigyétek fel a mintákat.
Amikor készen van, fordítsátok meg, és jöhet a színek! Arra ügyeljetek, hogy a kidomborodó kontúrokat színezésnél kerüljétek. Mi többféle szín- és formavilággal próbálkoztunk. Készítettünk a nyarat idéző függődíszt, dínósakat (mert dínók mindenből kellenek) de azt hiszem a legnagyobb sikere ezeknek a nonfiguratív képeknek volt.
A lehetőségek gyakorlatilag végtelenek, ajándéknak, dekorációnak, faliképnek tökéletesek.
