Az elmúlt egy-másfél évben a könyvek terén is nagy változást hozott a “girl power”. Megjelent itthon is a Lázadó lányok (azóta már a második rész is), de ami a mi szempontunkból még sokkal fontosabb, hogy magyar vonatkozású könyvek is születtek a témában. Nagyon vártam, hogy a Pagony állásfoglalását. Nemrég az Abszolút-könyvek új részével megérkezett a Kulcs a múltba.

Hannah a Szilfában él, Newport egyik múzeummá alakított kastélyában. Megszállottan imádja a ház történelmét, különösen Margaret Dunlap portréjának rejtélyes elrablása piszkálja a fantáziáját. Az évek során Margarettel folytatott egyoldalú társalgásainak köszönhetően barátjává fogadta a XX. század elején élő kiskamaszt lányt. 

Egy különös véletlen folytán a két lány helyet cserél. Az időutazás alkalmat teremt arra, hogy megoldják az eltűnt kép rejtélyét, nekünk pedig arra, hogy kiderítsük, a nők helyzete mennyit változott az elmúlt több, mint száz évben. 

Kicsit lassan indult be a történet, de ahogy a két világban kalandoztunk egyre érdekesebb volt észrevenni azokat a különbségeket, amiket mondjuk a Dowton Abbey, vagy az Ártatlanság nézői is szájtátva tapasztalhattak. A nőkre vonatkozó, nevetségesen túlzó szabályok szó szerint fűzőként kötötték gúzsba a lányokat. Mindennapjaik központi motorja, sőt, életük csúcspontja az esküvő, a megfelelő férj megtalálása, így kénytelenek mindent ennek alávetni. Persze csak akkor, ha a megfelelő társadalmi osztályba született, mert a cselédek életét egészen más szabályok irányították.

Olyan hétköznapi rutinokba avatja be Asselin és Malone az olvasókat, amikből kiderül miért érezték ük-ükanyáink szükségét annak, hogy “gyenge női szervezetüket” megterheljék, akár a szavazati joggal, akár a női sportolás mára természetes igényével, hogy a munkát és a szitokszóként emlegetett karriert ne is említsem.  

Asselin és Malone különböző módszerekkel érzékeltette a Hannah-t és Margaretet elválasztó több, mint egy évszázad közötti mélységes szakadékot. Az egyik ilyen a korukra annyira jellegzetes beszédstílus: míg Margaret rendkívül cizelláltan fogalmaz, addig Hanna teljesen lelazult. Ez persze olykor humoros helyzeteket is előidéz. Mindketten apránként élik meg milyen nagy utat tettek meg a nők a szüfrazsettek hajnala és az üvegplafon között. És azt is, hogy miért nem értünk még a végállomásra. 

Decens szerkesztői döntés, hogy a történet végén szerepelnek a témában magyarul is megjelent kötetek, amikből elszántságot, ihletet, bátorságot meríthetnek lányaink, azok a fiatal nők, akik arra vágynak, hogy képességeit és teljesítményeik alapján ítéljék meg őket.