Bibivel nem ez az első találkozásunk. Még tavaly olvastuk Balla Margit Bibi és Józsi kalandos utazásáról szőtt hajósmeséit. Akkor annyira megragadta a fiúk fantáziáját Felhőshomlokú kapitány, hogy kíváncsian vártuk a kislány életének további alakulását.

Ez a kötet ugyan nem kapcsolódik szorosan -talán csak egy mondatnyi utalást találtunk arra nézve, hogy Bibi apukája tengerész-, az előző eseményekhez, de érdemes kézbe venni, mert igazán bájos.

Balla keresetlen egyszerűséggel indítja a két jóbarát barátságát. Ez a kedvességgel teletűzdelt, a gyermeki gondolkodás egyszerű naivságát is megmutató hangulat a kötet végéig megmaradt. 

Bibi és hűséges barátja Kifli olyan egyszerű kalandokat élnek meg, mint a bevásárlás a piacon, vagy eltévedés egy ködös téli napon a parkban. Kifli kutya töretlen optimizmusát kiemeli a szerzőtől kapott állandó jelzője. Ő az,  “aki mindig a legjobbra gondol”. Apró és talán lényegtelennek tűnő részlet, de ezektől is lesz olyan szelíden kedves  hangulata a mesének. Ez a mese is azok közé tartozik, ahol a felnőtt szereplő teljesen hiányzik a gyerek életéből. Mindig érdekes megoldásnak találom, de a gyerekek számára cseppet sem fura -ahogy annak idején Maszat jövés-menését is teljesen természetesen kezelték-, hogy Bibi, Kifli kutyával kettesben kószál a városban, figyelik a felnőttek rohanó világát, kicsit kívülállóként, picit gyökértelenül, de nem magányosan. (Hozzáteszem, Bibi korában sem vagyok teljesen biztos.)

A két barát társasága hamarosan egy macskapajtival bővül Madame Loulou személyében. Jönnek-mennek könyvesboltba látogatnak, gondoskodik a két négylábú a beteg Bibiről, nyaralást terveznek, karácsonyoznak. Egybefonódik és átjárja egymást a fantázia és a valóságként is felfogható részletek. Egyszerű és befogadható aranyos, ovis történetek, amik az elejétől a végéig érdekesek és élvezetesek maradnak a kutya- és macskarajongók számára is