Régen volt már kezdő és középhaladó olvasók számára könyvajánló, úgyhogy most három újdonságot is összegyűjtöttem. Mészöly Ágnes Rókával útra kel, Nyulász Péter Időgladiátorai, és szintén egy sorozat első részeiként jelentek meg Benji lovagi kalandjai.
Róka útra kel
Mészöly Ágnes könyve a most induló Betűzgető-sorozat első kötete. A mesésen szép képi világával már a belelapozáskor lenyűgözött. Hanga Réka selymes képei visszaadnak valamit a kisgyerekkor ölelnivaló plüssökkel kibélelt puhaságából. (Nem csoda, hogy akaratlanul is megsimogattam egy-egy oldalt. Azok a sünik!!!! Awwwwwww.)
Talán feltűnt, hogy minden oldalon az első sorokat, mondatokat kiemelték. Ez a fáradékonyabb, vagy nagyon kezdő olvasók dolgát könnyíti meg, hiszen csak ezeket elolvasva is értelmes történetet kapunk. Persze nem lesz olyan részletes, de a sikert, hogy elolvasott egy történetet így is bezsebelheti! A többi, pedig jöhet később.
Kezdőknek szóló és tényleges élményt nyújtó könyvet nem egyszerű írni. Annál is inkább, mert mindenkinek más az igénye, máshol húzódik a kitartása, türelme, érdeklődése. A legtöbb ilyen típusú könyvben rémesen lecsupaszított, bosszantóan egyszerű, szinte szárazon kattogó mondatok vannak. Pedig az egyszerűség nem feltétlenül jelent mindjárt ürességet is.
Ne számítsatok fergeteges kalandokra, se a terjedelem, sem pedig az olvasók rutinja nem igazán teszi ezt lehetővé. De egy nagyon helyes, bájos és érdekes kalandra kísérhetjük el rókát.
A Berger Szimat Szolgálat régi kedvenc itt a blogon és P olvasási listáján is visszatér. Természetesen a negyedik részre is azonnal lecsapott.
Ha még újak vagytok, akkor érdemes az előzményekbe is bepillantani, bár a történetek nem épülnek egymásra, de kár lenne kihagyni az én kedvencemet, A fürdők rémét.
Bugac Pongrác, a kicsit hozzáértő, de sokszor szeleburdi kutyanyomozó próbálja ezúttal is a Múzeumok Éjszakáján eltűnt, mint később kiderül, egy kisebb kalandban elmerült pumi kölykök nyomára bukkanni. Közben együtt ingázunk változatos helyszínek között a Balaton és Budapest környékén. Ezalatt a pumiikrek az időben tesznek kirándulást, az őskortól a XIX. századig. Már csak azt kellene eldönteni, hogy időutazás, vagy inkább gyerekrablás történt?
Nyulász Péter most is összekötötte az olvasás élményét a humorral és a változatos, figyelmet fenntartó kalandokkal. Nagyon helyesen egyébként, hiszen a későbbiekre nézve fontos, hogy pozitív érzelmi viszony alakuljon ki a könyvek iránt. A szöveg mellett található, kék hátterű, ismeretterjesztő szövegdobozok sem tolakodóak, inkább érdekesek. Talán ezek mind hozzájárulnak a sorozat olvasói sikeréhez. A szerző beépített egy csomó olyan elemet, ami a gyerekeink hétköznapjaiban is egyre inkább megjelennek. Az én fülemet például hónapok óta rágják a VR-ral és/vagy az okosórával. Egyelőre egyikre sem került sor. Mindenképpen pozitív hozadéka az Időgladiátoroknak, hogy kedvet csinált egy rakás kiránduláshoz -a valóságban.
Ritter Ottó rajzai vidámak és élénkek, nagyon jól visszatükrözik a szöveg hangulatát. A karakterek arckifejezései, dinamikájuk pedig a történések lendületéhez igazodnak.
A nyomozásból természetesen az olvasó sem maradhat ki, hiszen a kötet végén két feladat is vár ránk, megfejteni egy római számokból álló rejtvénysort és rábukkanni az elrejtett szeszterciuszokra.
Sir Steve Stevenson neve is ismerősen csenghet, de most a kalózok helyett Varázsberek varázslatos vidékéről (bocs, volt egy csomó felesleges ‘v’-m) álmodott.
A főszereplő Benjiről alig mondaná meg valaki, hogy hős bajnok. Sajnos az iskolában rendszeresen pórul jár, mert kicsi és vézna és álmodozó, ám amint átkerül Varázsberekbe mintha kicserélték volna. Adja magát a párhuzam, hogy az olvasást gyakorló, az olvasáshoz netán félszeg viszonyt ápoló gyerek is velük járja be a kalandok hullámhegyét-völgyét, hogy a végén egy nagy, boldog sóhajjal nyugtázza, teljesítménye simán felér a Messzi Földek Társaságának tagjaiéval.
A Messzi Földek Társaságának tagjai
Ahogy a BSZSZ esetében, itt is a fő szervező erő a kaland és a humor. A szereplők mulattató bénázása, karaktereik változatossága gazdagítják a történetet és mulattatják az olvasót. A jószándékú, de félresikerülő varázslatok, a behemót medve alkatát meghazudtoló szerencsétlenkedése sok bajt kever, de Brünhilda kissé karcos természete és Ottó tudálékos megnyilvánulásai is gazdagítják a történetet és generálják a vidámságot.
Akaratlanul is azon kaptam magam, hogy a történet képsorai megelevenednek a szemem előtt, akár egy filmsor kockái. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy a kötet árát, a Bolondos családhoz (a másik kedvencünk) hasonlóan sikerült nagyon barátságos értékben megszabni.
Könyvre és kalandra fel!
