Kicsit felgyorsultak a dolgaink, már ami az olvasást illeti. P egyik könyvet fejezi be a másik után, így folyamatosan bújom a kiadók kínálatát, hogy lépést tarthassak a tempójával. Miután Szutyok olyan nagy sikert aratott, körbenéztünk a Móra kiadó kínálatában. Így akadt meg P szeme Nyulász Péter tavaly indított, Berger Szimat Szolgálat (BGSZ) címet viselő sorozatán.
Meg kell mondjam, jó érzékkel választott. Igazi, olvasásra termett könyv mindkét eddig megjelent rész. Minőségi a papír, amire nyomták, a könyvek formátuma is olyan, amit egy ekkora korú gyerek kényelmesen kézben tud tartani, miközben a másikkal a tankönyvet tartja fölé álcának. (True story.) Ritter Ottó illusztrációi vidámak és csalogatóak, egy pillanat műve beleszeretni az általa teremtett atmoszférába. A borító belső oldala, az oldalszámok alá nyomtatott mancsnyomok, a megnövelt betűforma, a rövid, pörgős fejezetek mind gondosságról, odafigyelésről árulkodnak. És még nem is mondtam, hogy a szöveg nagyon szépen gondozott. Ez persze minden könyvnél fontos, de egy kezdő olvasóknak szánt kötetnél még nagyobb hangsúlyt kap.
A fürdők réme címet viseli az első rész, amelyben bemutatkozik Bugac Pongrác és csapata, akik nélkül valószínűleg nehezen boldogulna. A rövid ismerkedés után azonnal egy kánikulai (kutyameleg) nap kavargó eseményei közepette találjuk magunkat, amikor a nyomozóirodát Pongrácra hagyományozó nagybácsik kérik a mudi segítségét egy strandon felejtett telefon ügyében. Gyanítom, hogy a két nyugdíjas eb nem kevés örömöt lel abban, hogy unokaöccsüket próbára tegyék. Kedvenc mondásuk, amit minden lehetséges alkalommal hangsúlyoznak, így szól: "tehetséges, de volna még mit tanulnia". Szerencsére Pongrác mindig készen áll az új rejtélyek kinyomozására, így azonnal a margitszigeti Palatinus strandra siet, hogy hamar végére járjon az ügynek. Legnagyobb meglepetésére azonban egy nemzetközi összeesküvésbe csöppen, amelynek célja a magyarországi gyógyfürdők tönkretétele. Az indok aljas, ahogy az egészet kitervelő és kivitelező bűnözők, Sir Meb Unda és K-Roy is.
Persze Pongrác, Juli Puli (a titkárnő), Krisz, Fürge, Szundi Bandi és a többiek a helyzet magaslatán állnak és nem ijednek meg egy kis üldözéstől sem. Miután hamar összerakják a kirakós darabjait, még épp időben beavatják a Pointerpolt is a kialakult helyzetbe, akik időben közbe tudnak lépni. Ugyan a két főkolompos elmenekül, de talán a következő részben kézre kerülnek. (Vagy nem.)
A második részben a rettentő kánikula helyét átveszi a zimankó. Az ellopott Mikulás-szánban a nyomozóiroda újabb rejtély(ek)kel kénytelen szembenézni. Nemcsak szaloncukor-válság üti fel a fejét a városban, de gyerekrablással (pardon, kölyökkutyarablással) is szembe kell nézniük. Ráadásul a cég bankszámlája éppen kong az ürességtől, miközben rohamosan közeledik a karácsony. Úgy tűnik itt már csak a csoda segíthet, vagy egy előkelően öltözött, erős akcentussal beszélő idegen, akinek sürgős segítségre lenne szüksége. Micsoda pech, hogy pont ezzel egy időben tűnik el Trixi és Maxi a két kis pumiiker!
Pongrác, vérbeli nyomozóként azonnal a felülemelkedik a problémán. Mármint szó szerint, mert Fürge, aki ránézésre ugyan pizzafutár, de valójában olyan ezermester, aki még repülő robogót is képes gyártani. Szükség is lesz rá, mert a Múzeum kertben nemcsak az ikreket találják meg, hanem a Mikulás segédjeit is, akik ellopott szánjukat keresik. Pongrác pedig nekik köszönhetően bejut egy igazán különleges helyre. A történet, ahogy a Mikulást és a karácsonyt megelőző-váró időszak tele van titkokkal és varázslattal. A szálak pedig ezúttal igazán messzire vezetnek, Franciaországon keresztül, egészen Finnországig sodorja az elszánt kis csapatot a nyomozás. De csak addig, míg egy újabb varázslatnak köszönhetően újra a Harap utcában találják magukat.
Nyulász Péter nagyon meggyőző, könnyed stílusú gyerekkrimikkel örvendeztetett meg bennünket a téli szünetben. P még meg is jegyezte, hogy maga sem érti, de képtelen letenni a könyveket. Régóta vártam-vágytam egy ilyen, vagy ehhez hasonló mondatra. Most pedig -bevallom- madarat lehetne velem fogatni, mert ha egyszer belekóstol valaki abba, hogy milyen csoda belefeledkezni egy történetbe, akkor onnantól már nincs megállás.
Az állatos-nyomozós tematika emlékeztet ugyan a Geronimo Stilton-féle regényekre, viszont a hasonlóságok ennyiben ki is merülnek, mert a BGSZ mérföldekkel igényesebb. A gyerekolvasókhoz igazított kedves humor, az egész szöveg játékossága már az első oldalakon beszippant. Az én olvasóm annyira a hatása alá került, hogy lépten-nyomon idézett belőle "Na ezt hallgassátok meg..." felkiálltásokkal. A kutyaakadémikus jelével ellátott ismeretterjesztő részek okosak, hasznosak és (ami a legfőbb) a célközönség számára is érdekesek. Ráadásul az iskolai tananyagba is könnyen beépíthető, mivel az első részhez ingyen letölthető munkafüzetek is készültek külön a 2. és a 3-4. osztályosoknak. Érdemes belenézni, kitöltögetni, játszani velük otthon/iskolában, mert szórakoztatóak (van olyan gyerek, aki nem szeret titkosírást fejteni?) és sokat segítenek a tudatos olvasás fejlesztésében. Ez egy olyan terület, ami állandó ápolásra, odafigyelésre szorul. A feladatlapokat Csájiné Knézics Anikó állította össze. (Róla hamarosan újra olvashattok a blogon.) A színezők, labirintusok és egyéb meglepetések gondoskodnak arról, hogy még teljesebb legyen az élmény. Sőt, ha Ti is megszeretitek ezt a jópofa kutyaseregletet előléphettek a könyvben szereplő küldetés teljesítésével a segédnyomozói rang várományosaivá.
Látszik, hogy a szerző és az illusztrátor mindent megtett azért, hogy gyerekeink sokat és szívesen forgassák, megszeressék a könyvek, az olvasás világát. Egy majdnem 8 éves olvasó szakvéleménye alapján a Berger Szimat Szolgálat az eddigi legjobb könyve. Várjuk a következő részeket!
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról
Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!
