A gyerekkönyvek piaca tavaly egy új résztvevővel bővült. Mostantól érdemes a Csirimojó kiadóra is odafigyelni, akik mindjárt négy könyvvel jelentkeztek. Elöljáróban annyit, hogy kívül-belül kellemes és bájos könyvekhez volt szerencsénk. Kedvemre való kombináció.
Gréta
Nem ismeritek Grétát, a híres bálnaénekesnőt, ugye? Pedig őt hallgatjuk szájtátva, amikor a bálnák titokzatos énekén ámulunk szájtátva.
Sajnos a Gréta nevű csoda hallgatni kénytelen, mert a vizet, ahol él és amiből táplálkozna, az emberek szemete élhetetlenné tette. De a sok kárvallott nem hagyja magát és visszaküldi a feladónak, amit elhagyott. Az okozott bajjal az emberek akkor szembesülnek, amikor a tiszta partjaik ugyanolyan rendetlenné válnak, amilyenné a tengereket és óceánokat tették.
A mese végén néhány oldalas ismeretterjesztő részbe botlunk, ahol a cetekről és a környezetet védő teendőkről is beszélgethetünk a gyerekekkel.
Egyszerű, de szívünkig ható a könyv üzenete. És persze sosem lehet elég korán elkezdni gyerekeink környezettudatos nevelését. Aminek része nemcsak a szelektív hulladékgyűjtés, a PET palackok tartós kulacsokkal való helyettesítése, de a csomagolóanyagok minimalizálása is.
A felelősségünk a minket körülvevő szépség megőrzésében a most felnövő kicsiknek még hangsúlyosabb lesz a szerepük. Csakhogy őket nekünk kell ráébresztenünk mindezek fontosságára. Az ilyen gyönyörűre és igényesre megálmodott és megtervezett könyvek még fájdalmasabb kontrasztot alkotnak azzal a kárral szemben, amit a környezetszennyezés okoz. Ilyen könyvszépségekkel a kezemben, mindig arra gondolok, hogy érdemes vigyázni a gyönyörű világunkra, hiszen -tudtommal- egyetlen más helyen sem nyomtatnak könyveket az Univerzumban.
Nastia Sleptsova képei visszafogott, és a mindig visszatérő, az óceán kékes árnyalatában tündöklő színeivel és kerek, mosolygós, barátságos formáival azonnal a szívünkbe lopták magukat. A borítón azonnal megtetszett a matt felületeket kiegészítő, apró fényes, a könyv síkjából huncutul kiemelkedő részlet. A notórius könyvsimogatók elemükben lehetnek és persze az egész kötet ízléses összhatását is nagyon feldobja a megcsillanó száj, uszony.
Nem megyünk messzire a természettől a Kiadó második kötetében sem, viszont a székhelyünket áttesszük a mezőre, ahol Egérke kalauzol bennünket végig, -a fülszöveg ígérete szerint-, elmesélve az iskolai környezetismeret óra tananyagát. Nos, ez egyébként nagyobb részt meg is valósul, hiszen az elsős tananyag egy részét nagyjából lefedi Egérke enciklopédiája.
Mindenesetre nagyobb élmény volt, mint az iskolai tanórák. Tereza Vostradovská gyönyörű rajzai magukért beszélnek és hatékonyan csinálnak kedvet ahhoz, hogy kimenjünk a kertbe és egérkéhez hasonlóan felfedezzük az erdőt, a kertet, a vízpartot. (Máris többet értünk el, mint amit a tanórákon sikerült.)
Furda borz kalandja a kezdő olvasóknak is ideális. A szolgálatkész és bizonyára méltán híres építőmester a rókától kap egy üveg borókabort. Furdát viszont annyira elbűvöli a bor és úgy általában a rá váró kulináris örömök, hogy nem bírja kivárni, amíg beérik. Tehát magától értetődő módon Sztánya bagoly javaslatára részecskegyorsítót épít. 
Sajnos a nagyszabású terv nem úgy sül el, ahogy tervezte, komoly galibát okoz az erdőben, úgyhogy megépíti a részecskelassítót, amivel reményei szerint helyreáll a megszokott béke.
Minket pont nevetőizmon talál Furda kicsit abszurd, de könnyed és vicces történet. Egy apró humoros epizód az egész, de egy gyerek (és felnőtt) számára is vidám apró elemek megtették hatásukat. Bár elég rövid, mégis van íve a történetnek. Az események sem ülnek le, vagy laposodnak el. Nagyon bájos és ártatlan Furda kalandja (igen, még akkor is ha egy részecskegyorsítót is sikerült beledolgozni). Az illusztrációk felidéztek egy-egy gyerekkori könyveim látványvilágát és valamit, amit talán/időnként kelet-európai humornak hívunk.
A jó borz még három története van előkészületben, én már nagyon várom!
