Nektek is feltűnt, hogy ha az állatkertben kinyílik egy látogatók előtt elzárt terület ajtaja, akkor pár pillanat alatt egy kisebb csoport -titkokat sejtve- próbál bekukucskálni? A gyanú most beigazolódott, mert tényleg hihetetlen dolgok történnek. Igaz, hogy éjszaka és az is, hogy egy egészen különleges módon lehet csak eljutni, de mostmár tudjuk, több van ott, mint amit a látogatók szeme megláthat. Bojti Anna Éjszakai állatkerti kalandja azonban megtette a magáét.
Az újra reneszánszát élő műfajt, a KJK (kaland-játék-kockázat) dicső napjait elevenítette fel a Kuflinyomozók társasjátékot is jegyző építész-szerző. A történetet E/1-ben játszhatja végig az olvasó, akinek Dodó névre hallgató kishúga lelépett a gyerekszobából az “Egyszer nyíló átjárón” keresztül.
Igazi interaktív szórakozást ígérő könyv. Ráadásul mindkét jelzőt maximálisan kihasználta Bojti, hiszen annyira belevonja az olvasót a döntésekbe, amennyire csak lehet, miközben a történet izgalma, a bekövetkező fordulatok fenntartják a figyelmünket és azt a jóleső várakozást, ami miatt nem nagyon akaródzik letenni a könyvet, mert tudnunk kell, hogy a következő sarkon mi vár ránk. Mivel a megoldáshoz több úton is el lehet jutni, simán többször olvasós a történet, szinte mindig van olyan út, vagy döntési helyzet, amiben még nem voltunk.
Pár évvel ezelőtt nagyon megörültem, hogy Timo Parvela a Kepler65 c. könyvével a videójátékok világában lelkesen elmerülő, az olvasásban kevés izgalmat találó kiskamaszokat is megszólította. Ám a sorozat végül nem hozta magával a remélt sikereket.
Nos, az Abszolút könyvek-sorozat új részre lehet a válasz azok számára, akik megpróbálnák időről-időre kicsalogatni a konzolok, monitorok világából a gyerekeiket. Az olvasást még személyesebb élménnyé varázsolja ez a mesélési technika, közben hangsúlyosan játékosak az események. A szerző decensen háttérbe vonul, lehetőségeket kínál és hagyja, hogy mi hozzuk meg a döntéseket. Kivel beszélgetünk, melyik irányba megyünk, visszatérünk már ismert helyekre, vagy új utakat fedezünk fel.
Változatos történet, ügyesen alakított kalandok, igazán különleges színfolt az Éjszakai állatkert. Bár mindig tudatosan távol tartottam magam a videójátékoktól (ijesztő volt, hogy mennyire rá lehet kattanni) ebbe a történetbe ugyanazzal a lelkesedéssel és emésztő kíváncsisággal vetettem bele magam.
Az ilyen típusú könyvek buktatója lehet esetleg, hogy a játékos-olvasó számára, hogy megfeledkezik bizonyos korábbi döntéseiről. Most emiatt sem kell aggódni, hiszen a könyv elején és végén egy térképen követhetjük a bejárt utat, a legvégén pedig néhány jegyzetoldalon leltárt vezethetünk a talált tárgyakról és a megszerzett ismeretekről. A legjobb, hogy sosem lehet egyértelműen tudni, hogy egy csirkecsont, egy szívecskés napszemüveg, vagy egy aranyérme fog végül a megoldáshoz eljuttatni.
Az illusztrátor Ferth Tímea képei a kékes éjszakai fényt adják vissza, sejtelmes, de érdekes atmoszférát teremtenek a kötet ízléses kiegészítői. Persze a helyszínválasztás is tökéletes, hiszen az állatkert alanyi jogon izgalmas, mindig akad új felfedeznivaló. Ebben a kalandregényben pedig minden képzeletet felülmúló csodalényekbe botluk. Aki pedig végigjárja a kalandot, okkal büszkélkedhet, hogy kiolvasott egy vaskos könyvet.
További jó hír, hogy a kaland során nincsenek félelmetes zombitámadások, nem lőnek ránk mutáns fenevadak, mégis a kaland jólesően bizsergető, a kincskeresés feszültségét fenntartó a regény ritmusa.