Ha nyuszis könyv, akkor nekem azonnal a tavalyi Találd ki mennyire szeretlek címet viselő bűbáj ugrott be. Nemrég megérkezett a folytatása is, most már lehet találgatni és persze tavasszal is szeretni, játszani, összebújni.

Ezúttal a változás, a növekedés van a középpontban. Ahogy Kis Mezei Nyúl és a Nagy Mezei Nyúl kirándulni indulnak, a pöttöm észre veszi az éledő természetben bekövetkező átalakulásokat. Az apró hajtást, amiből majd hatalmas fa lesz, az ebihalat, amiből egy nap majd béka. Majd figyelme a külső környezetéről önmagára irányul.

Az első rész nyomdokain haladva ez a könyv is a szülő-gyermek szeretetteljes kapcsolatáról szól. Bár itt a hangsúly aranyosan áttevődik a fejlődésre, még akár a jövőbeli (bölcsis, óvodás) elválásra is, hiszen minden mozgásban van: a kicsikből nagyok lesznek. Tetszett, hogy nincs túlírva, egyszerű szavakkal (a megnövelt betűméret a kezdő olvasóknak is hívogató lesz) mesél el egy nagyon érzelmes kis történetet. A legkisebbek ugyanúgy fogják élvezni, mint az olvasást kezdő kisiskolások. (Komjáthy Katalin fordítása.)

És persze a történet csak kiindulópontja a felfedezésnek, amit a természet és mi magunk jelent. Számtalan beszélgetésre indulhatunk saját tapsifüleseinkkel arról, hogy a természet, az állatok és bizony mindennek részeként a gyerekek is változnak. És ez néha ijesztő, de többnyire szép, pont mint ez a könyv.  

Igaz, hogy ezúttal nem hangzik el el Sam McBratney könyvében egyszer sem a lélekmelegítő vallomás, mégis annyi szeretet és meghittség fért bele, amennyi ahhoz kell, hogy az olvasás összebújós, örömteli élmény legyen. 

Anita Jeram illusztrációi tavasszal is gyönyörűek, barátságosak és biztonságosak. Nagyon szép pasztell színei nem álmosítóak, sem negédesek. A vidám, játékosság jutott eszembe róluk. Ahogy fontosak egy könyv belső lapjai, ugyanúgy lényeges, hogy kinyitva a belső fedlapokon milyen képek fogadnak. A sorozat tavaszi részében az évszakhoz illő virágok pompáznak.