Nyuszikás könyv az kell! Mert közeleg a Húsvét, de főképp T nyulak iránti rajongása miatt néztem körül az új nyulacskás könyvek tájékán és milyen csodát találtam! Kisnyuszi Répavölgyben, Tony Wolf rajzaival, Anna Casalis és Silvia D’Achille meséje.
A cserfes Kisnyuszi hat történetet mesél a répavölgyi mindennapokról. Hogyan tanítja móresre a kíváncsi Monoklit a nyúlközösség, milyen veszélyei vannak ha túlzásba viszik kedvenc eledelük fogyasztását, a bátorság relativitásáról és a jól végzett munka jutalmául kapott pihenés édességéről. A legtöbb mese szolgál valamilyen tanulsággal, ami az óvodás korúak mindennapjaiban visszaköszönöm. Sorolhatnám napestig, hogy milyen hátrányai vannak a túlzásba vitt csoki/cukor és társainak, de teljesen felesleges erőlködnöm, hiszen Wolf illusztrációi ezer szónál többet mondanak:
Ugyan nagyon friss még a könyv, mi már másodszorra olvassuk végig, mert T is érzi, hogy a mesék finomsága, ártatlan hangulata, a kedves heccelések és úgy általában a mosolyt csalogató bűbájos nyugalmuk puha menedékként vett minket körbe a rohanó hétköznapokban.
Ezekbe a mesékbe -ahogy a Mesélő erdő történeteibe- bele és el lehetett bújni. Megfeledkezünk a minket körülvevő zsizsgésről, a teregetésre váró ruhákról (én sajnos többször is), a tikkasztó rohanásról. Sziget volt nekünk ez a gyönyörű képeskönyv ahol kifújhattuk magunkat és ezzel a meghitt nyugalommal feltöltődve tudtunk befejezni, vagy elkezdeni a napot. Ahogy T végigböngészte Wolf rajzait az jutott eszembe ahogy annak idején és a Tesz-vesz városban el tudtam merülni. Ebben a kötetben a keresztmetszeti rajzok és az apró részletek nyújtják ugyanezt az élményt. Itt (ellentétben Scarry könyveivel) nem fut a fő történet mellett párhuzamosan még sok másik epizód, de a színek otthonos puhasága, kerekded vonalaik, kiszámítható és megnyugtató hangulatuk a gyerekkor biztonságát, nyugalmát sugározza.
Talán nem árulok el nagy titkot, de már két gyerekkel is olyan sok rohangálás, szervezés és tervezés van, hogy egy átlagos nap is átlag feletti váratlan eseményekkel szolgál. Na ezek miatt kell, muszáj, hogy lelassuljunk, ellazuljunk, mosolyogjunk az ilyen gyerekkönyvek mellett. A répasárga borítóban rejlő finom humort is értékeltem.
Anna Casalis és Silvia D’Achille történetei hozzáférhetőek és szórakoztatóak. A megnövelt betűméret és gondozott szöveg miatt kezdő, vagy gyakorló olvasók is élvezettel fogják kezükbe venni. (A fordítás Todero Anna munkája.)
