Amikor a bejegyzéseket témáját kiválasztom,eltervezem és megírom, igyekszem valamiféle sorrendet tartani. Elsősorban olyan témákat választok, amik a szívünkhöz közel állnak, nagy hatással vannak ránk, aktuálisak (és még így is egy csomó mindenre nem jutott idő). Egyszóval mindent jó alaposan túlgondolok. Most azonban mindenféle előzetes elgondolást, tervet félresöpörtem, mert valami egészen izgalmas történt a tavaszi szünet utolsó napjaiban. P rátalált az első önálló hosszabb lélegzetvételű olvasására, amit nem bírt, és nem is akart letenni. Ebben a tempóban másfél nap múlva csillogó szemmel, fülig érő mosollyal, ugrabugrálva újságolta, hogy kiolvasta a Poptropica -A térkép titkát. Annyira elképedtem, hogy részletesen elmeséltettem vele, de nem csalás, nem ámítás, tényleg így van. (Azóta viszont két naponta arról faggat, hogy mikor jön a folytatás.) Mostmár azt is tudjuk, hogy igenis lehetséges könyvvel a kézben fogat mosni.