Évek óta működik nálunk az a gyakorlat, hogy a csokis-cukorkás ünnepeken kiváltjuk az édességek mennyiségét társasokkal/játékokkal. Hosszú távon egészen biztosan több öröm származik belőle, mint mondjuk több tucat csokitojás bekebelezéséből. 

Ez az első olyan társasunk, ami igazi nagybetűs KEDVENC, karácsonyi szerzemény. Ha jól emlékszem ezt vártam a legjobban, hogy lekerüljön róla a csomagolópapír, hogy aztán együtt örvendezhessünk P-vel, és vágjunk neki azonnal a játéknak.

Végre! Amilyen jó dolgunk van nekünk mostanában könyvek terén (is), nem is tudom hogyan örüljünk annak, hogy a Pagonynál tegnap újra megjelent a cseh szerzőpáros Milos Macourek és Adolf Born Mach és Sebesztova az iskolában c. könyve, csak most Matyi és Sári  néven. Őszintén szólva nekem semmi bajom nem volt az eredeti nevekkel sem, így legalább jól megbeszéltük P-vel, hogy máshol bizony máshogyan vannak a dolgok, nevek terén is. 

Most, hogy úgy fest átestem a bevezető megírásának kínjain, végre belevághatok. Izgulok ám, mert ilyesmit még sosem csináltam, ráadásul elég minimális bennem a vágy, hogy ‘benne legyek az internetben’. Persze ez a vonat, lássuk be, már régen elment. 

Szóval az első poszt. Egy új kedvenc -Jézuskától kaptuk- és szeretjük, nagyon. A Dragons kártyajátékról van szó, ami nálunk a Piatnik kiadásában jelent meg.