A karácsonyi könyves megelepetések közül ez volt az egyik olvasmány, amit fokozott izgalommal vártam, nem is alaptalanul. Ugyan a könyvlistánk hangszereléséért nagyrészt én vagyok a felelős, a közönségre gyakorolt hatása mindig izgalmas ügy. A kicsi én-én varázsa azóta is rendületlenül kitart. 

Amikor a bejegyzéseket témáját kiválasztom,eltervezem és megírom, igyekszem valamiféle sorrendet tartani. Elsősorban olyan témákat választok, amik a szívünkhöz közel állnak, nagy hatással vannak ránk, aktuálisak (és még így is egy csomó mindenre nem jutott idő). Egyszóval mindent jó alaposan…

A testvérek komoly hatással vannak egymásra. A viselkedésük, étkezési szokásaik, szókincsük, érdeklődési körük folyamatosan kölcsönhatásban van. Az elmúlt két hétben T által felkapott szó, a nagytól átvett  "menő" volt. Már egy egész listánk van menőségekből: menő például a tömbszappan (a folyékony…

Néha van úgy, hogy a gyerekeim nyomnak a kezembe egy könyvet, időnként pedig más anyukáktól jönnek az igazi kincsek. Erwin Moser így landolt nálunk.

Régóta kerülgetem, szemezek a Csimota Kiadónál megjelent  Az ellenség című könyvvel. Vártam, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat, hogy elolvassuk, mert a könyv nem csak megkerülhetetlen, de komoly gyomros is. Persze adja magát a kérdés, miért kellene ilyesmit olvastatnunk a gyerekkel? Egyáltalán, nem…

Végre itt a tavasz! És mit hozott nekünk a Hintára? Egy szeretnivaló kis boszorkát.

  Az új barát kihívásai után Félix, nagyfiúsítási folyamatának újabb állomásához érkezett. Mi pedig egészen újszerű problémával szembesültünk: nem tudtuk eldönteni hogyan olvassuk. Ilyen is van.

Miután elolvastuk a könyvet, P szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy "ebbe jól beletrafáltunk". Pedig saját érdeme, hiszen ő bökött rá, amikor elolvasta Evelin de Vlieger könyvének címét: Az új barát.

Robert Paul Weston Hatodik Ghork című regénye tartogatott némi meglepetést: csak hazaérve esett le, hogy ez bizony a folytatása a tavaly megjelent Szörnyen titkos részlegnek. Amit vélhetőleg azért nem olvastunk, mert még nem nőttünk bele. Ehhez képest P hetekig nyúzott, mert szerinte már elég…

Mikó Csaba regényével már jó ideje szemezgettem, de ahogy a legjobb falatokat, úgy időnként könyveket is tologatok, várok a megfelelő pillanatra (ami általában nem tudom, hogy mikor/miért épp akkor érkezik el). P végül megtalálta a polcomon, és addig nyúzott, amíg elkezdtem neki felolvasni.