A karácsonyi könyves megelepetések közül ez volt az egyik olvasmány, amit fokozott izgalommal vártam, nem is alaptalanul. Ugyan a könyvlistánk hangszereléséért nagyrészt én vagyok a felelős, a közönségre gyakorolt hatása mindig izgalmas ügy. A kicsi én-én varázsa azóta is rendületlenül kitart. 

Mira Lobe könyve negyvenhárom éve méltán hódítja meg a világ gyerekeinek könyvespolcait. Mi Varró Dani fordításában örülünk neki estéről-estére. 

A kicsi én-én nevű lényke, gyanútlanul kószál a réten, amikor egy béka előáll egy roppant kellemetlen kérdéssel. Egzisztenciális bizonyosságából imígyen kifordítva, a négylábú jószág hirtelen nem tudja kiperdíteni a választ. Ezért aztán útnak indul a kis felfedező, szalad erre, úszik arra, evez, és repül is ha kell, és minden útjába kerülő két- vagy négylábútól érdeklődik: ki ő. Egészen addig kószál, míg nem sikerül egy megnyugtató válaszra lelnie.

A történet tulajdonképpen ennyi, de a mögötte meghúzódó mondanivaló jóval túlmutat a kiadó által ajánlott 3-6 éves korosztályon. Különösen ha Varró Dani nyelvi megoldásain csemegézhetünk. Nagyon erős harmóniában mozog együtt a történet, a nyelvezet, az egymást váltó színes és a fekete-fehér illusztrációk. Öröm lapozgatni, hallgatni, kézbe venni. Az ilyen pillanatokért (is) rettenetesen örülök, hogy az esti meseolvasás az én "feladatom". 

A legkisebbnek izgalmas kalandozás a könyv, a nagyobb már  saját tapasztalatai alapján kezd ráérezni a problémára, a legnagyobb, aki már kamaszkora óta többször szétcincálta az ént, együtt örül a többiekkel a válasznak.

Szeressétek az én-ént, mert mi mind ő vagyunk, ez a senkire, és kicsit mindenkire hasonlító kedves kicsi teremtméyn. És akinek ez nem elég, az tényleg egy "ütődött, okleveles sütőtök!"

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.