Amikor a bejegyzéseket témáját kiválasztom,eltervezem és megírom, igyekszem valamiféle sorrendet tartani. Elsősorban olyan témákat választok, amik a szívünkhöz közel állnak, nagy hatással vannak ránk, aktuálisak (és még így is egy csomó mindenre nem jutott idő). Egyszóval mindent jó alaposan túlgondolok. Most azonban mindenféle előzetes elgondolást, tervet félresöpörtem, mert valami egészen izgalmas történt a tavaszi szünet utolsó napjaiban. P rátalált az első önálló hosszabb lélegzetvételű olvasására, amit nem bírt, és nem is akart letenni. Ebben a tempóban másfél nap múlva csillogó szemmel, fülig érő mosollyal, ugrabugrálva újságolta, hogy kiolvasta a Poptropica -A térkép titkát. Annyira elképedtem, hogy részletesen elmeséltettem vele, de nem csalás, nem ámítás, tényleg így van. (Azóta viszont két naponta arról faggat, hogy mikor jön a folytatás.) Mostmár azt is tudjuk, hogy igenis lehetséges könyvvel a kézben fogat mosni.
Ahogy a blog bevezetőjében is írtam, feltett szándékom, hogy a kultúrált étkezési szokások elsajátításán kívül, a gyerekeim könyvmolyok legyenek. Eddig jól haladunk - legalábbis ez utóbbi projektet illetően- , P viszonylag folyékonyan olvas, de időnként még el-elakad. Persze nyilván sok múlik azon, hogy olyan könyveket vegyen kézbe, amik
- nem túl hosszúak, hiszen még komoly feladat az olvasás, amibe energiát kell fektetnie. Ugyanakkor egy kiolvasott könyv óriási sikerélmény is, ami üzemanyagot nyújt a továbbiakhoz.
- Az érdekes a téma elengedhetetlen a figyelem fenntartásához,
- az érthető nyelvezet szintén.
- Végül fontosak a megértést elősegítő illusztrációk, csavarlazítónak a sok betűvel teleírt oldal mellé.
Eleinte gyerekeknek szóló képregényeket kerestem, amik kimerítenék a fenti elvárásokat. Elsősorban azért, mert olvasásuk különleges élmény, és az értelmezésük is máshogyan történik a könyvekhez képest. Ugyanakkor nem esnek olyan távol a kezdő olvasóknak szánt bőségesen illusztrált könyvektől sem. A képregényeknél a szöveg és a kép egymás szerves részei, hiszen időnként a látottakhoz nem fűződik leírás, így a kép alapján kell megfejteni a mondanivalót, az egyes helyzetek, mondatok érzelmi töltetét, hangulatát, a karakterek jellemét.
Az izgalom nem csak a cselekmény szintjén jelenik meg, de a megértés kapcsán is, hiszen másfajta "izommunka" szükséges a dekódoláshoz. Az első pár lapnál P-t is meg kellett tanítani az e fajta olvasásra, de hamar rájött, hogy a képek kiegészítik a szövegből kimaradt információkat, és arra is, hova illessze be ezeket.
A képek és a szöveg együttműködésétől az olvasás folyamata dinamikusabb, ezért a kezdő vagy nehézségekkel küzdők számára is könnyen jön a siker.
Ennek tudatában lelkesen nekiálltam felkutatni a gyerekeknek szóló kiadványokat. Ha olvasásról és könyvről van szó, azt hiszem elég elszánt hülye tudok lenni, de most tényleg semmi olyat nem találtam, amit egy gyerek kezébe adnék (vagy megfizethető áron lenne). Persze volt itthon pár régebbi darab a saját gyerekkorunkból, de egyik sem volt az igazi. Szomorúan fedeztem fel, hogy a magyar gyermekképregény piac nem túl változatos. Legalábbis EDDIG. Mert a tavaszi szünet óta ezt az űrt betölti egy sziget, ami egy térképen sem szerepel: POPTROPICA. Amivel talán a képregények eddig érdemtelenül negligált világába is új lendület költözik majd.
A képregénysorozat alapjául szolgáló Poptropica eredetileg egy online szerepjáték, Jeff Kinney (Egy ropi naplója) agyából pattant ki. A 6-15 éves korosztályt megcélzó játékban avatárok segítségével lehet barangolni a különböző (gyakran oktató színezetű) kihívásokkal és feladványokkal tarkított világban. A könyv alapját ez a környezet adja.
Jack Chabert iró és Kory Merritt illusztrátor könyve egy ártatlannak tűnő légballonos kirándulással indul. A jármű utasai a testvérpár Mya és Oliver, és utóbbi barátja, Jorge. A kaland úgy indul, hogy a léghajó vezetője Octavian kapitány belerepül egy óriási viharfelhőbe. Amikor kikeverednek belőle, a békésen legelő tehenek helyett egy trópusi szigetvilág terül el alattuk: Poptropica. Miközben próbál megszabadulni feleslegessé vált útitársaitól, Octavian elveszíti különleges és nagyon fontos térképét, amit földet érésük utan a három gyerek talál meg. Hamarosan összeakadnak a sziget fauájával is: falánk dodókkal és vérszomjas kardfogú tigrissel. Ha ez utóbbi nem lenne kellően aggasztó, a lakosság vad vikingekből áll, akiknek rövid úton a fogságába esnek. A folytatás is hasonlóan lendületes és érdekes. Azt se bántam volna, ha kétszer ilyen hosszú, mert ahogy a legtöbb jó dologgal lenni szokott sajnos túl hamar vége lett, pedig olvastuk volna még.
A könyvekhez képest a képregények esetében az illusztrátorra komoly feladat hárul, hiszen tőle függ, hogy az is nyilvánvalóvá váljon, amiről a szöveg nem árulkodik. Kory Merritt pedig nagyon jó munkát végzett, hiszen a karakterek jelleme, pillanatnyi hangulata azonnal kiderül akár egy lefittyenő, vagy összeszűkölő szemhéjból, egy kézmodulatból, vagy fejtartásból. A képek és a színek energikusak, a nagyszemű karakterek, jópofák, viccesek és jól "olvashatóak".
A kiadvány igényességéről tanúskodik a fényes, vastag papír, amit kellemes kézbe venni, és jól bírja a sok lapozgatással járó strapát. A fordítást Lakatos István illusztrátor, író, képregényrajzolóra bízta a Kolibri Kiadó, aki tökéletesen visszaadja a Térkép titkának hangulatát.
Persze nálunk a térképes témák a körte óta alaposan becsípődtek, és rendszeresen visszatérnek rajzokban, szerepjátékokban, úgyhogy a sorozat első része már a cím elolvasásakor telitalálat volt. P lendületéből az is kiderült, hogy a történet egy pillanatra sem vált unalmassá. Amikor olvasás után a karakterek jelleméről kérdezgettem egészen meglepett, hogy milyen jól mérte fel őket. A térkép titka tehát mindent tud, amire vágytunk: izgalmas, érdekes, kalandos, az illusztrációk vonzzák a szemet, az események a képzeletet.
Ugyan az elején azt írtam, hogy gyermekképregényről van szó, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy csak 6-15 éves korosztály lelheti benne örömét. Én például szörnyen kíváncsi vagyok, hogy mire gondolt a tengerparton a fához kötötöt fürdőgatáyás jól tájékozott nem-viking, amikor Octavian titokzatos tervéről beszélt.
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.
