Első pillantásra egy ízléses kötetet, amit muszáj kézbe venni, megsimogatni. Aztán hazaviszed, elkezditek olvasni József történetét és legközelebb az utolsó oldalon eszmélsz. Így indulnak a tartalmas barátságok.
A Bibiliai történetek-sorozat első része szép borítójával, kacskaringós díszítéseivel azokra a könyvsorozatokra emlékeztet, amiket nemzedékek örökítenek egymásra. A visszafogott belső védőlap, a hieroglif minták, a fejezetek iniciáléi és tipográfiája üzenetértékűek: a gondos tervezés valami fontosat takar.
József meséje több ezer éves, mégis arcpirítóan friss. Számtalan olyan vetülete van, amivel foglalkozni kell, mert életed során így, vagy úgy veled is megtörténik. Lám, már megint egy olyan könyv, ami észrevétlenül követeli ki, hogy gondolkodjunk róla. Még testvér sem kell hozzá, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk József életének problémáit. Jákob legkisebb fia sokszínű figura. Van, aki okvetetlenkedő, tudálékos okostojásnak látja, mások a túlzó apai kényeztetés áldozatának. Mindenesetre az irigységből (ne fojtsuk el a cinkos mosolyt a sárga borító javára) fakadó rosszindulat és harag, az elhagyatottság sokaknak ismerősek. A hirtelen megváltozó világ keretei közepette önmagát újraalkotó József, a világunk egyik első ‘self-made-man’-je a XXI. században is gyakori (sőt, egyre inkább) jelenség. Az évek során felgyülemlett harag, keserűség, a fájó belső sebek és végül a megbocsátás és bűnbánat hozzák a közelünkbe Jákob családját és teszik végtelenül szimpatikus, esendő figurákká.
Lelkesen faltuk Szokács Eszter maníroktól mentes, letisztult, gondozott írását. Már az első oldalak után érződött hogy nagyon összefogott a szöveg. Stílusa közvetlen és magával ragadó. Akár önálló olvasóknak is befogadható hosszúságú fejezetekre tagolt a történet. Hálás voltam azokért az apró hétköznapi részletekért, amiktől a szereplők bibliai távlatokból megelevenednek és belépnek a mindennapjainkba. Valóságosak lettek belső feszültségeikkel viaskodva, félelmeikkel, vágyaikkal, örömeikkel, néha kisstílű húzásaikkal, vagy megmosolyogtató kópéságukkal. Szokács úgy rajzolta meg őket, hogy a sokféle indíték és motívum közül egy kisiskolásnak sem okoz gondot kiemelni a lényeget és kitapintani az ellentéteket, rálelni az indítékokra. Élvezet ilyen plasztikus, átható mesét olvasni. Hittan órán ugyan beszéltek P-ék József történetéről, de így "belülről" látva a testvérek és a szülő-gyermekek között dúló folyamatokat sokkal mélyebb élményt nyújtott.
Nagy Norbert szikár, férfias rajzai a figurákat körbeölelő mély, vibráló színekben pompázó környezet rám mély benyomást tettek. Beletelt némi időbe megszokni a túlkarikírozott arcokat, amik eleinte barátságtalannak tűntek, ugyanakkor a megalkotott lélekrajzokhoz mégis nagyon jól illeszkednek.
