Amikor eljött az idő, hogy P saját szobába költözzön, természetes volt, hogy a lehető legbarátságosabbá próbáljam tenni az új lakot. A függődísz-fétisemet ápolandó, egyértelmű volt, hogy legalább egy ilyen csoda fog lógni a plafonról. 

Végül úgy alakult, hogy P éjszakára maradt eredeti helyén, a szülői ágyban, csak a játékai és könyvei vették tartósan birtokba a gyerekszobát.

Mivel a cél az volt, hogy minél barátságosabb és meghittebb hangulatot árasszon a szoba, olyan függődíszt szerettem volna, ami nemcsak könnyen elkészíthető, de a közvetített üzenete is a biztonság és a szeretett legyen. Így költöztek be a törpék, akik nemcsak a saját kincsükre, de az enyémekre is vigyáznak. Az ötletet itt találtam. Bónusz: a lelógó prizmák a napsütésben gyönyörű fényjátékot vetítenek a falra, amit a fiúkkal sokszor bámulunk önfeledten.

Hozzávalók: 

A manókhoz:

• fabábú (én itt találtam, de szerintem sok kreatív boltban lehet kapni)
• filc
• gyöngy
• tű, cérna
• ragasztópisztoly

A faághoz:

• drót
• barna kötőfonal (1 gombolyag)

Elkészítése:

Először kiszabjuk a bábu méretének megfelelő ruhát, ügyelve arra, hogy legyen egy kis hajtókája is, mert úgy csinosabb. A ruhát ezután olyan szorosan ahogy tudjuk a cérna és a tű segítségével ráerősítjük a törpére. Hogy a varrás ne látszódjon, és a ruha is különlegesebb legyen az utolsó öltéseknél egy gyönygyöt is felfűztem a cérnára.

A sapkának roppant tudományos módon - próbálgatással - álltam neki. Elővettem egy darab papírt, hozzáillesztettem a törpe kobakjához és nagyjából bejelöltem a méretet. Majd a kiterített lapon körberajzoltam egy trapéz formát. Amikor elkészült a szabásminta kivágtam a kalapokat. Ezután már csak ragasztani kellett. Egy fogpiszkálóval megtámogattam a hajtást, hogy szép csúcsos legyen a kalap.

A faághoz drótokat csavartam és hajlítottam. Egyetlen szempontként a faágak anatómiáját próbáltam szem előtt tartani. Amikor a faág mérete és formája megközelítette a valódit, jöhetett a fonal. A faág fő ágára annyi fonalat tekertem, hogy kellően vastag legyen, míg az oldalsókra kevesebb is elég volt, hiszen azok vékonyabbak. 

Azt hiszem ez az egyik legkedvesebb alkotásom. Nemcsak az örömért és a sikerélményért, de az utóélete is nagyon szép. Sokszor ülünk a gyerekszobában és csak bambuljuk a gyönyörű táncoló fényeket, amiket a nap varázsol a falunkra. 

Ez a kismanó már T-nek készült, és még az is lehet, hogy utazó ügynök lesz, mert ő az a fajta kisfiú, aki szívesen cipel kisebb-nagyobb útjainkra mindenféle kedves kincset itthonról. Mondjuk nem bánnám, ha megszabadulnánk a zseblámpa-fakanál kombótól, mint állandó kiegészítőnktől.

  Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.